Sajt kóstoló
Gyerekkoromban a tejfölt szerettem a legjobban. A tejfölös néni házhoz jött. De a tejfölnek nem lehetett nekiesni, a levesbe csak spórolósan tettünk, próbáltam nem elkeverni az összest. Vacsoránál a tejfölös túró volt a dőzs (piros paprikával). A sajtot később szerettem meg, de akkor nagyon. Elképzeltem, mennyivel normálisabb lenne torta helyett egy kerek trappistát kapni születésnapra. Ez nem vált valóra, viszont kiderült, hogy a magyar trappistát érdemes a Zsiguli csomagtartójában Ausztriába csempészni. Pedig ott vannak az Alpok, a tehenek, gondoltam. Ma már tudom, hogy az a trappista érettebb volt, mint sok mostani utódja. Szép sárga, és nem utolsó sorban olcsó.
Külföldi sajttal nem próbálkoztam, a pénzt inkább sífelszerelésre meg felvonóra költöttem. Franciaországban, útban a Chamonix felé meg sem kérdeztem a piaci néniktől, mennyibe kerül az a sajt. Persze nem akartam lelepleződni, hogy fogalmam sincs, mit szeretnék.
Mára ez is megváltozott egy kicsit. Tudom, hogy tehén-, juh- vagy kecsketejből különböző érlelési eljárásokkal és tenyészetekkel készülnek a sajtok. Semmi nagy titok, évszázadok alatt kipróbálták így is, úgy is: a legjobb megoldás receptjét féltve őrzik. Mint a legtöbb művészet: jókor, jól kell csinálni. Például a roquefort, a kékpenészes sajtok leghíresebbike juhtejből készül, és csak akkor ez a neve, ha azokban a pincékben készül ott, a Massiff Central hegyei között. A márványsajt más, de ettől még azt is szeretjük.
Az iF -ben a francia sajttálon igyekszünk egy kis franciás kóstolót adni, mégpedig Nagy Tamás sajtkereskedéséből válogatva. - Általában - a tálon van lágysajt: brie és erősebb illatú camambert, kecskesajt, kékpenészes- és valamilyen keménysajt (én a gruyere-t szeretem). Ezek a sajtok jól kiemelik a borok ízét. Érdemes együtt kóstolgatni őket a chardonnay-vel vagy a sauvignon-okkal. A kéksajt és a tokaji (aszú vagy édes szamorodni) harmóniája (vagy ellentéte) nagyon élvezetes. Érdemes odafigyelni egy pillanatra, emlékezetes lesz.
_
