A vargánya a tölgy gyökeréhez kapcsolódva él. Csapadékos, meleg nyáron gyönyörű, illatos termőtestet növeszt. Namost a meleg, nedves, szúrós, csipős erdőben körülnézünk a tölgyes alján, először semmi, aztán itt is, ott is kinő egy-egy szép gomba (többnyire galóca, amit az előző gombászok otthagytak). A vargánya sok vonzó tulajdonsággal rendelkezik, finom, illatos (eddig a gyilkos galóca is tudja) és nem összetéveszthető (ezt a gyilkos galóca nem tudja).
Mondjuk a prímszámok sem összetéveszthetőek, 216 091 pl. prím, (sőt belőle hatvanötezer jegyű Mersenne prímet képezhetünk) mégsem különbözteti meg akárki, nem is beszélve a demokráciáról. Utóbbit hajlamosak vagyunk saját, egyéni diktatúránként értelmezni. A szakember kisegíthetne, gomba ügyben megbecsüljük tanácsát, a matematika keveseket érint, politikai kérdésben viszont az önbizalomnak nincs korlátja, semmi sem drága, üsd vágd, etetjük a mérges gombát.
Mindenestre a vargányát kosárba szedjük, hazaviszzük, kirántjuk , salátákkal, fehér borral a diófa alatt elfogyasztjuk. Nagy Levin tanította, hogy a prézli nem a bolti nájlonzacskós, hanem friss péksütemény megpirítva, kiszárítva, ledarálva. Erzsike ilyenbe panírozta.
Gyerünk az iFbe, jó a vacsora!
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése