2010. január 7.

Szendrő Szabolcs fotói

Az iF kört két fotójával négyszögesítí Szendrő Szabolcs (barátom). Ismerek még sok képét, és van rengeteg. Általában tudják róla, hogy hegymászó, egyik lába műláb, így mászott meg nagyon nehéz hegyeket, nagyon nehéz utakon. És közben (meg mellette, hobbiból) fényképeket készít. Bár ez a néhány tény bántóan kevés róla, de most a képekről van szó. Ilyen képeket (mondja Szabolcs), mindenki tud fényképezni, ha ott van. Azért kell fényképeznie, hogy az is láthassa, aki nem volt ott. Haza kell hozza a fényképet, mert eljutott oda. (Házi feladat: akkor mit keres a Pilisben?)

Tudhatna (más is), csak olyannak kell lennie mint Ő. Nem elég ugyanis ott lenni. Észre kell venni a fényképre való tájat, fényeket, és... Kell kitartás, precizitás, szakértelem, áldozatkészség, szerénység és szeretet. Jól elkapni a pillanatot: alkonyatkor, hajnalban vagy amikor a lomb hullik. A kép nála maga táj. Ez is készítőjére vall. Olyannak szeretni mindent amiyen, (ezért jó barátjának lenni). Nem meghódítani: találkozni, köszönni, megismerni. Ha hagyja, hagyta a hegy, hogy megmássza, lefotózza: megköszöni. A hegynek, (a kegynek), a szerencsének, az életnek: és magadnak, teszem hozzá. Szabi olyan szerény, hogy talán ezt is elismeri.
__

Nincsenek megjegyzések: