2010. április 6.

Jazz a konyhában

Kedves vendégünk a múltkor rákérdezett a szakácsra, de csalódott. Ezt írta: “a szakacs tegnap nagyon szűkszavúan nyilatkozott a kecske szószát illetően, azt mondta, hogy dobott bele ezt is azt is….de ha esetleg konkrétan meg tudnád szerezni nekem, hogy mit és hogyan…naggyon hálás lennék!!! Életem első kecskéje, örökre emlékezetes marad!”

Michelin csillagi folyamodványunkban elméletemet nem fogom kifejteni, de azt gondolom, a főzés inkább jazz mint komolyzene. A jazz improvizatív zene, erős ritmus alapokon. A komolyzene meghatározása nehezebb. A gasztronómiai párhuzamhoz elég azt a tulajdonságát tudni, hogy az előadó olyan kottából játszik, amely az előadás minden részletére kitér.

A fenti definíciókon kívül tudni kell, hogy Grammy jelölt amerikai vendégeink (és közönségük) tiszteletére kecske ragut készítettünk, jól sikerült. A dalokat haza lehetett vinni cd-n. Otthon a ragu is elkészíthető. A bökkenő, hogy hiába van kotta a konyhában, Ojsztrah mégis szebben játssza a Tavaszi szonátát mint ..sokan. A cd sem ugyanaz.

Móni biztos megbírkózik a dologgal, de bárkinek ajánlom az alábbi receptet. Gyakorolni kell a konyhában sokat, és aztán ritmusalapokon bátran (és persze jól) improvizálni. (ahogy Ricsi szakács teszi). Ritmusnak ennyit sikerült megtudnom: Sok hagyma, répa, cukkini, paprika (zöld és piros), paradicsompüré (nem sok). Fűszerek: római kömény, curry, ilyen-olyan kínai keverék. A kecske (szegény), fiatalka.
_

Nincsenek megjegyzések: