2010. július 19.

Pozitív gondolkodás 2.

Nekilódult (most is, múltkor is) a blogkényszer, pozitív gondolatokat próbál sugallni, hogy megteljen estére az iF. Ne a kutya egye meg a cápaharcsát és/vagy a rózsaszín kacsát (pedig szereti, de nem fizetőképes).

Szóval a gondolkodás olyan, hogy nem tudhatjuk előre, mi lesz a gondolat. Ha mást csinálunk, pl. sütünk egy vékony vajas tésztát citromhéjjal ízesített diókrémmel töltve, teszünk mellé pinot noirból készült hűvös fröccsöt, látjuk előre, hogy a kánikulában is elégedett lesz a vendégünk (hacsak nem akkor jut oktalanul az eszébe, nem jegyezte meg pontosan a NER harmadik bekezdésének szövegét).

Ha felteszünk magunknak egy kérdést: "mi a fény?" például, nem tudjuk előre mi lesz a fejünkben holnap. Kigondoljuk, hogy ha a fény valami (már pedig valami, -szem- kell hozzá, hogy lássuk), nem mehet végtelenül gyorsan. Megállapítjuk, hogy megcsal az érzésünk, nem az esthajnalcsillagot látjuk, hanem a fényt ami a percekkel előbb indult onnan. Hamar kigondoljuk, hogy az érzésünk akkor is megcsal, amikor könnyedén időről beszélünk, ami az esthajnalcsillag bolygón ugyanakkor, ugyanúgy telik, mint nálunk. És ha megcsináljuk a Michelson féle kísérletet, ami bizonyítja, hogy a fény minden irányban egyforma gyorsan terjed, akkor kikövetkeztetjük, hogy nem csak a könnyedséggel van baj, hanem sokkal mélyebben átver az érzésünk: nincs is abszolút idő, egyidejűség, relativitás, tér-idő van, Lorentz transzformáció. És nem Albert Einstein fedezte fel a speciális relativitás elméletét, az többek, Hendrick Lorentz, Henry Poincare és mások munkája.

Na ja, pozitív gondolkodás nincs. Pozitív viselkedés van, a pizzán túl is nyitott, pozítív viselkedésű emberi lények elolvassák a gyönyörűen tipografált étlapunkat, Boris Vian (matematikus és jazz zenész író) ajánlásával. Leülnek az iF kávézóba, méltányolják a kávézós igykezetét és ámuldoznak, hogy a relatív időben mennyire pontosan együtt zenél Egri János és Pintér Péter, vagy Fábián Juli és Sárik Péter.
_

Nincsenek megjegyzések: