2010. szeptember 1.

iF terápia

Nem azért mentem biciklizni a Virágos nyeregbe, hogy tapasztalatokat szerezzek az egészségügyről és a világ mindenféle más kétségbeejtő részletéről. Feküdtem a füvön a Pakisztánt is megjárt mongoose márkájú retro hegyibiciklim mellett, kedves kiskutyám szeretettel bökdösött, és próbáltam kitalálni, hogy lesz ezután. Szokatlan gyengeség környékezett, nem akart múlni.

Most már (tapasztalatból) tudom, mi az anaphilaxiás sokk, és tapasztalatokat szereztem a kórházi életről, ha ezt a zombi létet lehet életnek nevezni. A zombiságon nem azt értem, hogy a beteg rosszul érzi magát, hanem dacára a közös nyelvnek, nincs kommunikáció, nincs szemkontaktus (de vannak hiéna tolvajok, akik lecsapnak a MacBook-omra és boldogan letörlik a sok iF zenét és a fényképeimet, a hárdvert eladják bagóért. Újra át kell síznem télen a befagyott Balatonon, ha mutatni szeretném szeretteimnek. Ez itt jobbra már nem az én fényképem).

Oysteen, a hét közül az egyik szobatársam (zenész Norvégiából) rosszabbul járt. Nem elég, hogy egy Pest környéki vendéglátó helyen kábítószerrel leszedálták, összeverték, kirabolták, verembe dobták (ahonnét csodával határos módon saját erőből kimenekült), de egyhetes zombi létet is el kellett szenvednie. Vannak rossz emberek akik üzemszerűen gonosz dolgokat tesznek, rabolnak, vernek ölnek, de az üzemszerűen normális emberek is teljesen magára hagyták, egy hétig nem szóltak hozzá, magányosságra ítélték. (Tudom, orvosok megvizsgálták, ápolók ellátták, rendőrök kikérdezték de ezt is a lehető legkevesebb szóval, együttérzés nélkül. Tegnap meglátogatott az iFben, sírt egy sort, de azt mondja szereti Budapestet. Télen befagyott tavakon korcsolyázik, de tavasszal gitározik majd az nálunk.

Gyertek az iFbe, egy jó hely. Zombitlanító kulináris, zenei és művészeti programmal !
_
_

Nincsenek megjegyzések: