2010. október 18.

Megjött a holló

A hollót Gerstenkorn Román barátomtól kaptam, még tavasszal. Román akácfa fűrészpor felhőbe burkolózva, flexszel szobrászkodja madarait. A holló a káptalantóti biopiacra költözött először, a józan opportunizmus konyhájának sarkában ült. Nem igen akarták a vevők kiénekelni a sajtot a csőréből, volt a sajt helyett tárkonyos ragu, töltött káposzta... ha nem is ellenőrzött bio, de finom, (és nem -nem bio). A pöffeszkedő önkény a polgári-bió demagógiájával a konyhát (is) kiénekelte a piacról. A hollót Román leszerelte és felküldte Pestre, képviselje az iFben a józan kulináriát.

A La Fontain mese a hiú, botfülű hollóról szól, akit az okos róka jól rászed. A mi hollónk okos, csőrében, finom érett kemény sajttal, (gruyer, vagy Dezső féle káptalantóti juhsajt). (Pettenkoffer Viki kecskesajtjairól a blog más pontjain olvashattok, de kóstolni lehet).

Ha véletlenül nem adnánk falat sajtot a borhoz, tessék jelentőségteljesen a hollóra mutatni! A pincér hozza a sajtot, de a holló nem fog megszólalni: az iFben nincs free jazz, csak dallamos, ritmusos, finom...
_

Nincsenek megjegyzések: