2010. december 5.

Coq au vin (vörösboros kakas)

Sári néni kakasa nem tudta, hogy a madarak gyengék az emberek kicsinyei pedig félelmetes óriások, vagy fordítva, én nem tudtam, hogy nem minden madárka félénk. Mindenesetre önvizsgálatra kényszerültem, amikor a kakas a tyúkokkal ellentétben nem rebbent félre az utamból, hanem vehemensen megtámadott a családjának fenntartott területről szégyenszemre elkergetett. Őszintébben szólva Sári néni az anyósom volt, és nekem is volt már kicsinyem akkor.

Később láttam a Szilvi-Mocsi házaspár Kamerun nevű kutyáját menekülni Szilviék két gúnárja elől. Eleinte hősiesen tartotta a szájában ez egyik gúnár nyakát, de a másik addig sziszeget, csipkedte a kis fenekét, amíg menekülőre fogta, libák meg fúriákként kergették. De ettől még a kakas és liba finom, a tányéron már nem támad.

Szóval egy nagy edényben, vajon, sonka szeletekkel megpirítjuk az egybe (kopasztott konyhakész) kakast, mellé teszünk mindenféle zöldséget (a szokásost és padlizsánt, cukkinit, narancsot stb.) fűszerezzük (kakukkfű, rozmaring, fokhagyma, boróka, borsok (provencei keverék)), leöntjük finom vörösborral (lepje el!) és
lassú tűzön minimum hat órát főzzük . A kakast aztán kivesszük, (mi leszedtük a húst a csontokról), azt a finom levet megturmixoltuk, az lett a mártása. Főtt krumpli és Beaujolais Nouveau-t adtunk hozzá.

Most szerdától sólet jön a boros vacsorához.
_

Nincsenek megjegyzések: