2010. július 29.

Cserhát utca 2.

A Cserhát utca 2-t könnyű megtalálni, a Cserhát utca 4-ben van. (Botcsinálta kávézó-kultúrházasok persze könnyen fennakadnak ezen a szűrőn is, nem beszélve a botcsináltaság egyéb hátulütőiről, amik ütik az iF hátát. Szerencsére az üres kávéházban lehet napon szárított szűzolajos fetás szendvicset majszolgatva szomorkodni az emberiség és a Ráday sétány állapotán, blogba önteni keserveinket). Aki a fenti egyszerű, de buta tényt nem hiszi, látogassa meg Bódis Barnabás műhelyét (Cserhát utca 2.), vagy nézze meg a mellékelt képeket, de mindenképpen jöjjön el a következő napokban az iFbe az IMPRÓ c. kiállításra (és egy jó Kadarkára vagy kávé-meggyes piskótára, esetleg mentás sárgadinnye levesre). Aki az ilyen marhaságokhoz szokva van, gondolom úgyis eljön.
_

2010. július 25.

DZSEZZ

A kép mindent elmond, kivéve, hogy Somogyvári Péter készítette, Pintér Péter zongorázik, (zongorázik, kattintás után látszik is),

cigarettázik, bőgőzik és elégedett: Egri Jancsi.

(gyertek az iFbe!)

2010. július 23.

Hangverseny nyáridőben

Új műsorszám van kialakulóban a Ráday utca iF Kávézó-Fotocella Kávézó szakaszán: a hangverseny. Még nem tudni, hogy a közönség mennyire kedveli majd a műfajt, a szomszéd minden esetre bízik benne (én kerülném, nem vagyok kompetitív természetű). Somogyvári Péter a zajkeltésnek ezt a módját inkább a free jazzhez hasonlította, ahol a zenészek meglehetősen szabadon keltik a hangokat.

A verseny kihívás és egyelőre szabályok nélkül zajlik, egymástól 10 méter távolságban feláll a két résztvevő, az iF oldalán az Egri Jancsi -Pintér Péter jazz duó, a másik oldalon egy gitáros, latinos jazzt játszó kvartett. Ők nem bíznak az akusztikus zenében, az utcára kihangosítva játszanak. Jó zene mind a kettő, egyszerre fenomenális hallgatni, a mentás almaleves azonnal belefagy a tányérba a meleg nyári estében.

Volt egy barátom, Ő is folyton versenyzett, ha léptem egyet, Ő lépett egy nagyobbat és közölte, hogy nyert. Elismertem, nagyobb volt az övé. A Fotocella hangosabb volt. Nyert. Viszont versenyen kívül a leendő Oscar Peterson: Pintér Péter és Egri János a Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje zseniálisan játszott, bent csak ők hallatszottak. (Cselesen a kvertett szünetében zenéltek főleg).

(Ha úgy érzitek nem vagyok teljesen elégedett a Ráday utca-Budapest-Magyarország-Nagyvilág emberi lényeinek állapotával, nem tévedtek nagyot. De mint Phaidrosz, bízok a minőségben).
_

2010. július 19.

Pozitív gondolkodás 2.

Nekilódult (most is, múltkor is) a blogkényszer, pozitív gondolatokat próbál sugallni, hogy megteljen estére az iF. Ne a kutya egye meg a cápaharcsát és/vagy a rózsaszín kacsát (pedig szereti, de nem fizetőképes).

Szóval a gondolkodás olyan, hogy nem tudhatjuk előre, mi lesz a gondolat. Ha mást csinálunk, pl. sütünk egy vékony vajas tésztát citromhéjjal ízesített diókrémmel töltve, teszünk mellé pinot noirból készült hűvös fröccsöt, látjuk előre, hogy a kánikulában is elégedett lesz a vendégünk (hacsak nem akkor jut oktalanul az eszébe, nem jegyezte meg pontosan a NER harmadik bekezdésének szövegét).

Ha felteszünk magunknak egy kérdést: "mi a fény?" például, nem tudjuk előre mi lesz a fejünkben holnap. Kigondoljuk, hogy ha a fény valami (már pedig valami, -szem- kell hozzá, hogy lássuk), nem mehet végtelenül gyorsan. Megállapítjuk, hogy megcsal az érzésünk, nem az esthajnalcsillagot látjuk, hanem a fényt ami a percekkel előbb indult onnan. Hamar kigondoljuk, hogy az érzésünk akkor is megcsal, amikor könnyedén időről beszélünk, ami az esthajnalcsillag bolygón ugyanakkor, ugyanúgy telik, mint nálunk. És ha megcsináljuk a Michelson féle kísérletet, ami bizonyítja, hogy a fény minden irányban egyforma gyorsan terjed, akkor kikövetkeztetjük, hogy nem csak a könnyedséggel van baj, hanem sokkal mélyebben átver az érzésünk: nincs is abszolút idő, egyidejűség, relativitás, tér-idő van, Lorentz transzformáció. És nem Albert Einstein fedezte fel a speciális relativitás elméletét, az többek, Hendrick Lorentz, Henry Poincare és mások munkája.

Na ja, pozitív gondolkodás nincs. Pozitív viselkedés van, a pizzán túl is nyitott, pozítív viselkedésű emberi lények elolvassák a gyönyörűen tipografált étlapunkat, Boris Vian (matematikus és jazz zenész író) ajánlásával. Leülnek az iF kávézóba, méltányolják a kávézós igykezetét és ámuldoznak, hogy a relatív időben mennyire pontosan együtt zenél Egri János és Pintér Péter, vagy Fábián Juli és Sárik Péter.
_

2010. július 15.

Pozítív gondolkodás

Ez valami olyasmit jelent, ne gondolkozzunk, but look at the bright side of life. De a nyárról (anyáról) akkor sem tudok negatívat gondolni, ha országos piros-vörös-fekete hőségriadót rendeltek el, rákít az UVB és a katasztrófavédelem foglakozik az időjárással.

Nyáron nem kell iskolába menni, és sokkal szebbek a felhők. A sok eső után hatalmas virágillat van a réteken. Meleg van, csörögnek a szarkák, énekelnek a pacsirták. Pitypang kutya a biciklis rohanás után nagyon szomjas. Jól esik inni.

Gyertek az iFbe: a Ráday-ban is nyár van. Adunk inni, tavaly a lassi nem vonzott tömegeket, de idén a gyümölcsös limonádé Hariss Peti bodzaszörpjével és az epres bólé (majd átváltunk meggyes-kajszisra) igen. Szerintem nem kell a pohárba jég, én anélkül kérem, de legyen, ha nektek úgy esik jól. Este a nyitott ablakban szól a jazz (gyakran. Szombaton: Vázsonyi-Magyar azaz János-Bori!).
_

2010. július 9.

Nagyváros

A IX. ker. Önkormányzat munkatársai tegnap éjszaka, terasz zárás után benéztek a kávézóba. Felteszem, látogatásukat egy gyors bejelentésnek köszönhettük, ami (talán) Balázs Elemér dobszólójára tehetett panaszt (pedig szeretnék én bármit úgy tudni, mint Elemér dobolni. Elemér az első szettben nagyon finoman, halkan dobolt, de 10 óra körül néhány erőteljesebb ritmust is ki kellett beszéljen magából. A muzsika zseniális volt, ideírom a neveket, ahogy elégedetten mosolyogva bemutatták egymást a zenészek a közönségnek. Jó érzés hallani, ahogy sorra bemutatják egymást: Balázs Elemér dobok (taps), Barcza Horváth József bőgő (taps) és Oláh Kálmán.. zongora (taps, füttyentések)).

Amíg a jegyzőkönyv készült,a kommandó, (ahogy mi nevezzük őket) egyre többet nézegette a Práter utcában és környékén készült kiállítási képeket (Nyíri Zsolt). Hozzájuk (és sokunkhoz) tartozik a terület. A képek, ahogy Vámos Zoli mondta "autopsy photos", halottasházi képek az elhunytról. Emberek nélküli lépcsőházak, utcák, tele a zsibongó élet nyomával. Temetés előtt, utoljára.

"..a városrombolás új, minden eddiginél lendületesebb szakaszában lakályos, komfortos, tiszta épületek kerülnek, a hazugság csak az, hogy nem kifizetődően helyrehozható József városi házak helyébe, tehát nem egyszerűen haszonvágy, hanem sekélyes ízlés, a hiányzó szellem és gondolat hoz felettük ítéletet. (..Bóné..)Gerince megroppan, megérti, hogy megöregedett, a gyerekkorát, a múltját törlik el éppen, minősítik feleslegesnek..." (Sausic Attila)

"Munkaidőn kívül visszajövünk, megnézzük az emeleti képeket is", búcsúztak a kollégák. Így megy ez, Max feleségül veszi az őt látszólag anyagi csődbe juttató hölgyet, a megroppant gerincű bejelentés új barátokat hoz az iFnek. Nagyváros. Gyertek az iFbe is!
_



2010. július 7.

Like the good old days in New York

Max Gordon 1935-ben talált egy olyan bérleményt, amire vágyott: a hely a 7th Avenue South 178. címen található alagsori helyiség, akkor már két éve átalakítás alatt állt. Az alkoholtilalom miatt ugyanis az ott üzemelő "The Golden Triangle"-t be kellett zárni. Minden stimmelt, két WC, két kijárat, 200 m-en belül sem templom, sem zsinagóga, sem iskola és a bérleti díj nem több mint 100$. A kínálat sketch comedy, költészet és vacsora. A jazz később, a Blue Note-os Alfred Lion feleségének tanácsára jött. Lelkesen ajánlotta Maxnak, hogy csináljanak bulit egy jazz zongoristának: Thelonius Monk-nak. Ahogy az lenni szokott az ilyen történetben (és gyakran az iFben is), bármilyen jó volt a zongorista, senki nem jött meghallgatni. Max mérgelődött és feleségül vette Lorraine-t, aki (Max halála óta) máig egyedül vezeti a helyet, a Village Vanguard-ot a világ másik leghíresebb jazz klubját.

Max barátja, Jim Merod tegnap Fodor Péter tanácsára eljött Budapestre meghallgatni Péter kedvenc jazz duóját, Fábián Julit és Sárik Pétert. Hogy létrejöhessen a találkozás, a vb. közvetités elé beraktuk a zenét. Jelentem a jazz a Holland csapatnál is jelentősebb győzelmet aratott a meccsközvetítés felett. A darazsak helyett a közönség visszafojtott lélegzete és alkalmankénti önfeledt improvizáció- (gól)öröme kísérte az előadást, ami a hosszabbításokkal a meccsel egyidőben ért véget.

A hangulatról annyi: Jim megropogtatott, (kétméteres, szakálas óriás Ő, aki fizikusból lett az irodalom, a filozófia professzora mellette jazz kiadó, producer is) és azt mondta: "Like the good old days in New York. You remind me my friend, Max Gordon!"

Thanks Jim, Peter (2x), Juli and kedves közönség!
_

2010. július 5.

Bodor Lillanás

Ez olyan szép kifejezés, hogy idemásolom Bodor Lilla bejegyzését a blogjáról. Kiállítása képeit leszedtük, Nyíri Zsolt Budapestje elfoglalta a falakat (a "Dacos" itt maradt, ne szóljatok a Lillának, beleillik a Budapestbe). Sziráki Zoli, Tóth Andrej, Jancsó Miki és a többiek mellett nekem, nekünk és remélem nektek a barna falról a lány(ok) a görbült térben is eszünkbe fog(nak) jutni.

A szoknyát megmagyarázom, (bár lehetetlen), a megnyitón Lilla egy különlegesen szép darabot hordott, jól ment a nevetéséhez. És... szerintem nem is volt komplikáció.

"Volt minden, ami kellett... Mézes kávé napsütötte teraszon, rosé és száraz vörös, málnás limonádé, vendégek és jókedvű pincér. Esőben ázó Ráday utca, biciklis ütközés, rózsás szoknya és Lívia. Zene utórezgéssel és szívzörej. Koncertek, plédbe burkolózás este, hangszeres kísérlet. Jó tanács, árulás és áldomás. Szerelmi bye-bye ital. Retró tévé tetején csipketerítő. Üveghal és Akvárium kettős fénnyel. Akrobatikus képfüggesztés, drótszakadás, segítő kezek. Oldás és kötés. Énekes és táncoló nők, tondók és színek. Párizsi kék találkozása a kadmium vörössel. Nászajándék kerek műterem, Kisfranc kisasszony, Paulina Carapina érkezése és gyors távozása. Kis akvarell szerelemmel tőlem, Tangó és Ellenfényben álló.

Nagy kávézó- kis nővel. Megannyi komplikáció-óóó.

Holnap a június visszavonhatatlanul tovaszáll. A provence-i dombok maradnak, a képek felettük el-lillannak az égről. Helyet hagynak az újonnan érkezőknek."
_

2010. július 1.

Budapesti AU

Mindannyiunk Budapestje. Azoké akik itt vannak és azoké akiknek már csak a lábanyoma van az aszfaltba, macskakőbe, kutyaszaros járdára álmodva. Nyíri Zsolt kameraszemén keresztül az otthont látjuk, akit szeretünk, nem szeretünk, aki által hol szeretve, hol nem szeretve érezzük magunkat. A neon reklám a kapu fölött annyit mond: Budapseti AU. Nagyvárosunkat Nyíri Zsolt úgy láttatja, hogy Petri György, Cseh Tamás, Bereményi Géza jut a megnyitó beszélő eszébe. Budapest, ha nő lenne, mondja, meghatározhatatlan korú, de több mint ötvenes asszony, aki csehó pultja mögül ránk köszön: mit kérsz aranyoskám?

A kiállítás egy, egyelőre szponzorra (mecénásra) váró könyv anyaga. A négy író-költő Sausic Attila, Zalai Károly, Horváth László Imre és Mezei Gábor sorai és Nyíri Zsolt képei júliusban ott vannak az iFben. Remélem, hogy a budapesti zerencse úgy hozza, hogy a könyvet is kézbe lehet venni hamarosan. Addig elsétálok a Práter utcába, ott esik az eső.

Horváth László Imre a megnyitón Petri György "Mosoly" c. verséből idézett:

..Hovatovább csak egy maradt velem,
De az igen, Istennek hála érte!
A szem mohó, éhes kíváncsisága,
A nézés gyönyöre, hogy minden látvány
A maga más-más módján színöröm:
Egyforma szép a szurok és csurgatott méz,

És egy kazánház tekergő csövei

Burkolva üveggyapottal és sztaniollal..

Pesten sok jó van: Fábián Juli-Sárik Péter duó, vagy az Oláh Kálmán trió a fényképek között pl.
_