2010. augusztus 27.

Marsala szósz és libamáj

Kell-e az iFbe fennkölt étel?

Egyrészt az iFnobizmus és az eklektiFizmus múlhatatlan kelléke az említett tétel-étel.

Másrészt Ricsi szakáccsal nem vitatkozunk, hanem boldogan fogyasztjuk tanácsait és készítményeit.

Harmadrészt ez kaja nem fennkölt, csak drága alapanyagokból készül (részben, mert mint látni fogjátok az alma pl. nem drága benne), ezért otthon nincs. Szóval kicsit meglisztezzük a hízott libamájszeleteket és kisütjük a rostlapon. Aztán az almaszeleteket is ugyanott megsütjük. Felváltva egy máj-, egy almaszelet feltornyozunk a tányéron és a rost alján maradó szaftot besűrítjük majd hígítjuk a rubin színű Marsala likőrborral, és ráöntjük a toronyra. Mi ebben a fennkölt? Lehetne más vörösborral is próbálkozni, de az édes Marsalával jobb. Cabernet Sauvignont használunk a marhahúshoz. Finom, és ha már vendéglőben eszünk, ugyanazért a pénzért hangulatosabb mint egy szardíníás pizza. Legutóbb borszerdán, Thea Sotit hallgattunk hozzá, de mindenféle zene mellé ajánlom! (Csak két helyen készítik Pesten, melyik a másik?)

Gyertek ne kelljen ezt az ötletet is kidobni, és csak a sajtleves maradjon.
_

2010. augusztus 22.

Bor(szerda), Marsala-libamáj, jazz és jókedv az iFben

"szólítsd a csíntalanság szellemét,
a melankóliát kriptába zárd.."

A kétfarkú kutya első vakkantásaira máris félárú a magyar bor az iFben, bevezetik a mediterrán klímát Magyarországon, olimpia és foci VB lesz Budapesten (Magyar-Brazil döntővel 4:1).

Menüverseny is van borszerdán, Ricsi szakáccsal Józsi és Árpi borosgazdával megvitattuk a kérdést: az iFnobizmus és eklektika jegyében kirukkolunk a Marsala borral készült libamájjal, a gyenge nyúlhússal és a málnás citromsorbet-val. A libamáj az én ötletem volt, Ricsi rávágta a Marsalát. Még nem kóstoltam Marsalát, de Szicíliában a tenger végtelen, sós és kék. (Limoncelló, Dolce Vita). Szóval rozé (eper, egres az ízében) a libamájhoz, mandulás szekszárdi fehérbor a bulguros nyúlcombhoz, és az iF eklektika jegyében, a desszerthez Dörgicsei Juhfark jön. Gyertek, aki nem iszik (és aki igen) annak is lesz Thea: Soti énekel és Szabó Tamás zongorál.
_

2010. augusztus 18.

Valóságos ígéretek

A Magyar Kétfarkú Kutya Párttal kapcsolatban megjegyezném, hogy ígéreteiknek mindennemű hasonlósága a valóságos ígéretekhez (!) pusztán a véletlen műve, semmi köze más szervezetek valódi ígéreteihez. Azokat nem viccből ígérik. Amikor New Yorkban egy hasonló próbálkozás indult, megkérdezték a jelöltet, mi lesz az első intézkedése ha megválasztják. "Újraszámlálást kérek".

Az iF kör négyszögesítőinek együttműködésével nehezen, de sikerült rávennem a budapesti főpolgármester jelöltet, hogy programjába vegye fel a Riemann sejtés megoldását. Ha megválasztják Victora Zsoltot főpolgármesternek, Budapest két éven belül megoldja a Riemann sejtést, híresek leszünk, mint Gauss városa Göttingen.

Hegyet Szegednek, mobil kátyúkat Budapestnek! Tanulság is van, gondolkozni kell. "Amerika, demokrácia, szavazzunk" mondja Nílus Gyöngye a válaszútnál, amikor Joan és Jack nem tud megegyezni. A szavazás 2/3 többséggel a javára szól.

Van nálunk az iFben is ajánlódobozka, lehet leadni kopogtatócédulát a Magyar Kétfarkú Kutya Pártra és közben Calvadost szopogatva gondolkozni a dolgokon. Ígérem, az iFben lesz először ingyen a sör, ma Neumann Balázs-Weisz Gábor és a többi zene máris ingyenes!
_

2010. augusztus 15.

iF, a bolond lány -- álom
Hozzászólás weboldalról: Álmodta és hozzászólta V.Z.

Az iF teraszán ültem, és a világ legízletesebb, frizálával tűzdelt, besáliás kalákában érlelt, frettyói simárkában furtyantott pithpangos békacombot ropogtattam (mellesleg, ez a menü tétel kergette a Gundel tulajdonosát a mardosó szégyenében elkövetett öngyilkosságba – az ő étterme soha, soha nem volt képes eme ínyencségnek a receptjét megszerezni) amikor egy régi ismerősöm huppant le mellém, akinek véletlenül éppen ugyanaz a neve, mint a konyhájáról híres, trendi, gurmandok és dzsesszrajongó bridzsező hegymászó matematikusok körében népszerű étteremnek, ahol lakomáztam: If. Igen csinos, és mesterien formázott szalmakalapban volt, szalmakalapján hatalmas briliáns kalaptű ékeskedett. Szemét motoros szemüveg védte, a legelegánsabb, s kétség kívül, a legdivatosabb márka. Motorversenyzőkön látni ilyet. Sötétkék blézerben pompázott, s sárga selyem csokornyakkendőben, kicsiny, zöld tüllszoknyáján meg-megcsillant a Ráday utca kora délutáni napsugara. Futballisták által preferált lábszárvédőt viselt, és talpát lila csíkos strandpapucs koronázta.

"Nagyon szeretem ezt az éttermet,” jelentette ki, ”bár egy kissé a bolond lányra emlékeztet.” Kérdőn néztem rá, mire készséggel folytatta. "Hát a Mátyás-féle bolond lányra, te lügér!” Zajos német csapat közeledett, s letelepedett a teraszra. Hangosan énekeltek valami bajor nótát, de a pincér csak nem jött, pedig kettő is volt, mindketten nagyon el voltak foglalva: a frakkos pincér a fürdőruhás pincérrel sakkozott, s mellettük egy mezítlábas, maszatos ruhás, csapzott hajú öregember egy csapat művész külsejű (festők lehettek, a mappáikból ítélve) alakkal alkudozott, a punk csapos pedig egy sérültet ápolt. Köröskörül modern festmények éktelenkedtek, s hullámpapír málladozott a falról. A terem közepén csinos kétágú létra állt. A zongorán valaki valami fantasztikusan varázslatos jazzt játszott, s mellette egy öregedő norvég fújta a szaxofont, de senki oda sem hederített. "Ez az ürge nagyon hasonlít a Garbarekre,” mondta kiváló barátnőm, "bár nem hallom jól, a németek olyan hangosan énekelnek.” "Mi van a bolond lánnyal?” kérdeztem. "Hát az is ilyen volt: jött is, nem is, hozott is, nem is, fel volt öltözve, meg nem is. Ez az étterem, minden akar lenni, mindenkinek, egyszerre.” "Na,” mondtam neki már erre, "hát te meg szépen fel vagy öltözve, mondhatom.” Ebben maradtunk.
_

2010. augusztus 13.

Nosztalgia

Jó dolgok csak régen voltak. Bár régen nem volt iF Cafe, (de azt is a nosztalgia tartja életben (egyelőre, hiszen végre kezdik felfedezni, gondolom innen blogról)).

Erre fogmosás közben jöttem rá, Jó fogású fogkefe volt a kezemben.
Semmi ergonómikus bumpszli nyél, hanem lapos bakelit. Nyilván a tapolcai tesco retro fogkefe és szappan polcán keresgéltem valamit. Nem a hajdani diafilmek és általános iskolai tankönyvek mellől került elő, az orkán kabát korszakban nem volt még átlátszó piros, csak a hanglemez fekete. . Amodent +!

Fogmosás után lefényképeztem, a vetkőzőnős tollal, és Sierpinski szakköri feladataival (jó matematikusok voltak Lengyelországban). Ha már nosztalgia, mit gondoltok örökké prímszámok vannak ebben a sorozatban: 31, 331, 3 331, 33 331, 333 331, 3 333 331? Ezek azok, sőt!
_

2010. augusztus 9.

Az IMPRO lényege

Az elmúlt évben sem találtam frappánsabb történetet a lényegről, mint amit Seymour mesélt a 10 hónapos, mumpszos Franny hugának éjszaka, hogy az ne sírjon. A taoista mesében Po Lo tanácsára a herceg Kao-t küldi táltost keresni. Kao végül talál egy lovat, akiről azt mondja, hogy szürke mén, pedig pej kanca. A herceg Po Lo-t vonja felelősségre, amiért szerinte Kao nem ért a lovakhoz. Po Lo másképp látja:

„Hát csakugyan, idáig jutott volna? – kiáltotta. – Ó, hiszen akkor ő tízezerszer többet ér nálamnál. A nyomába sem léphetek. Kao csak a lelki dolgokra figyel. Miközben a lényegről meggyőződik, megfeledkezik a hétköznapi részletekről; a benső tulajdonságok érdeklik, s így szem elől téveszti a külsődlegeset."

Bódis Barna képei a lényegről, a lelki dolgokról szólnak. Ezt emeli ki a festő kolléga, Gyurics Balázs tutajos (irodalmi) képében, megnyitó szövegében. Sőt látjuk, amint Kassák kolléga tutajával elvitorláz Bódis és Gyurics kolléga tutaja mellett, jól eldumál Bódissal. Gyurics kolléga nem érti, lehet csak azért, mert csak annyira hallotta, mint mi a megnyitón a felolvasást. Pedig figyelemre méltó szöveg! És Bódis Barna képei is azok! Szerda estig gyertek megnézni! Mondjuk szerda este: Nat Szamba Bat jazz!
_

2010. augusztus 5.

Marinált bébicékla pirított dióval

Amatőr elméleti vendéglátóipar tudományos esszé vázlat következik, (cél, hogy gyertek megint az iFbe. Ha tegnap jöttök, Fábián Juli-Sárik Péter dzsezz mellett jóllakni, széket is hozzatok, kacsa saláta van, de az összes széken ülnek-ültek).

Első pontban elröhögcsélünk a vendéglátóipar kifejezésen. Iparilag vendégül látni, iparilag előállított vendégeket lehet. Másik verzióm is van a kifejezésre, a vendéglátás olyan mint a jövőlátás, így ha megvesszük az alkalmas jövőbe-vendéget látó készüléket, azzal az iFben napközben és hétvégén is látnánk vendéget. Érdekes a Pinkben látunk vendéget. Nem a vendéglátásunkkal van a baj.

Második pont a vendéglátó tudomány mibenléte. A matematikával és a filozófiával öszehasonlítva, megállapítható, hogy inkább filozófia. Nincsenek axiómák, definíciók, tételek és cálfolhatatlan bizonyítások. Van megoldhatatlan vendéglátási probléma, (mint az élet értelme a filozófiában, pénzért vendégül látni). Minden vendéglátó kidolgozza (a lelkét) a saját vendéglátását (filozófiáját) aztán ha lát vendéget, majd ad a szakács annak túlsült kacsát fagyott áfonyával. Akkor a vendég is látja.

Harmadik pont: így felépített vendéglátásunk hívószavainak megkeresése. A pizzát már el-megsütötték a Pinkben, marad a címben leírt ötlet. Nem jó sajnos, attól is a Pinkbe mentek, (mi otthon nagyon finomat ettünk grillezett tarja, bébicéklával).

Marad egy hívószó: iF Cafe. (Ráday 19. live jazz, excellent cousine, friendly place).
_