2011. október 8.

Szürrealizmus

A Magritte múzeum Magritte kiállítása hatása alatt újra rájöttem, hogy ez mi (racionális) világunk, mélységesen, jobban szólva magasságosan, szürreális. A múzeumi séta elementáris hatását részben a múzeumba érkezés szürreális volta okozta, földalatti folyosókon bolyongsz, szürreálisan barátságos őrök szólnak hozzád, végül egy szürreális lift teremmel felvisznek a legfelső emeletre. A lift terem ablakai előtt egy festmény részletei suhannak el. Aztán jönnek "a" képek. Nehéz megállni, hogy ne a múzeumi gondolatokkal próbáljak az iF kávézóhoz kedvet csinálni. Szóval itt a mélységes tanulság:

A szürreális nagyonis része a mindennapoknak. A mondva- (festve) csinált dolgokra használjuk a szürreális szót, viszont a csinált dolgok mondva többnyire szürreálisak. Szürreális, hogy azért csináljuk amit csinálunk (tanulunk, dolgozunk, politizálunk), hogy majd azt csinálhassuk amit akarunk. A meditáció különböző típusai kivételek, festés, matematika, zene, elmélkedés stb.

Nagyon nekem szól a Magritte féle szüreális látásmód. Matematikában a szokatlan, egyszerű, jó ötletek mutatnak a legmélyebbre és lám, Magritte szokatlan ötletei mély értelmeket, összefüggéseket mutatnak meg. Azért ez a blog írás dolog is szürreális, abba is hagyom, a szürreál René asztala, rajta a dollárokkal..
_

Nincsenek megjegyzések: