2011. szeptember 29.

Dömsödi Zsolt, a szörnyek és Alphonse Mucha

Az ovónéni behivatta a papát és diszkréten, de határozottan arra buzdította, hogy Zsoltit vigye pszichológushoz mielőbb. A gyerek ugyanis napocska rajzolás órán is szörnyecskéket sőt szörnyeket rajzolgat. Így van ez ebben a mi világunkban, szörnyet és szörnyűséget nem rajzolunk, főleg nem engedünk rajzolni, csináljuk aztán le- és eltagadjuk.

Senki nem ment pszichológushoz, hacsak az ovónéni nem (a történtek alapján leginkább neki meg a politikának kéne). Zsolt nem szokott le a szörnyek rajzolásáról, de grafikus lett, megismerte, többek között Alphonse Mucha művészetét, akiért rajong. Ez a rajongás felfedezhető az iFben (is) kiállított posterein, amik általa kitalált horrorfilmek igazi plakátjai, illetve Romhányi mester verseihez készültek. Azt hittem, rosszul hallok, amikor Herbszt László tanár úr megnyitóján ezt a Muchás gondolatot fejtegette. Azok a gyönyörű nők Alphonse képein, hogy jönnek az ijesztő véres horrorvilághoz, kérdem én. Vagy olyat, vagy ilyet, de egyszerre?

Nagyonis romantikus-szecessziós plakátok ezek, a megfejtésért (is) érdemes az iFbe ellátogatni. Meg van lumen (frissen pörkölt) kávé pl.
_

2011. szeptember 27.

(Egy mindenkiért!)


Csodás park, virágok, ameddig a szem ellát… malomkerék, szökőkút, hatalmas halastó, vízesés, vadkacsák, andalgó szerelmespárok, babakocsit tologató mamák-papák… béke. Benne egy biztonságosan elkerített gyerekparadicsom. Anyukák hintáztatják az apróbbakat, az ovisokhoz tartozó mamák és nagymamák a padokon trécselnek, néha odapillantanak játszadozó csemetéikre, minden rendben…

Három kislányra figyeltem fel, barátnők, együtt rohangáltak csúzdáról hintára, mászókáról rugós lovacskára. Valami egereset játszottak. Senkit nem engedtek beállni. Egy szelíd kisfiú is próbálkozott, egy fejjel magasabb náluk, de a leghatározottab leányzó - láthatóan ő irányította a történetet – színpadiasan rákiáltott:

-EZÉRT MÉG MEGLAKOLSZ!-

A kisfiú eloldalgott anyukája padjához kavicsokat gyűjteni. Közben a lányok elszáguldottak a háromszemélyes falovon. Egy pillanat múlva bőszen válogatták ők is a kavicsokat. A kisfiú újra próbálkozott, átnyújtotta a markában lévő kincseket: Drágaköveket hoztam nektek, kéritek? -Á, kinek kell ez a vacak, és különben is, mit utánozol minket?--

Szélsebesen felkerekedtek egy újabb hinta irányába, három torokból egyszerre harsant újra a csatakiáltás:

-MINDENKI EGÉR!!!

Aha, hiszen ez a Három Testőr…

kj (mindenki az iFért)

_

2011. szeptember 22.

Kis hely, nagy zene: Dresch-Lukács in iF

Ellentétben a continent of Europe-pal, amely wide, not only up and down, but side to side, mein herr, az iF kávézó kis hely, az biztos. Akárhányszor lelépem, széltében, hosszában ez jön ki. De, mein herr, in iF cafe (ahogy a Conférencier mondja): life is beautiful, akárhányszor (például) Dresch Misi és Lukács Miki zenél!

Kérdés, hogy miért vállalják, (és persze a Többiek), hogy ilyen (kis) helyen muzsikáljanak. Talán, mert idebenn (az ő muzsikájuk miatt) az élet szép. Ez nem paradoxon, zenét hallgatni is, de zenélni is: jó.

Tanulság:
What good is sitting alone in your room?
Come, hear the music play!
Minek ülni otthon egyedül? Gyere, hallgass zenét!

Come here to iF Cafe!
_

2011. szeptember 14.

Arts & Spectacles, Paris

A sznob túrista, jelen esetben a kávézós, fényképezőgépét szorongatva járja Párizst, hogy fontos megfigyeléseket tegyen. Ezeket később megosztja a blogon, ettől dől a kávéra, borvacsorára és élő zenére éhes közönség az iFbe. Ilyeneket gondol majd írni: füstölt fokhagyma, calvadosos camembert, Mnt St Emilion...

Közben antikváriumot keres a barátjával, üzleti ügyben. Arts & Spectacles a felirat. A nyitvatartási cédulán ez áll: nyitás nem korábban mint 11, zárás semmiképpen sem 8 előtt. A bolt maga tökéletesen alkalmatlannak látszik könyvek eladására, ha csak nincs annyi megszállott, aki valami jóra vágyik, (ami nincs az auchan-ban). Jelentem, megszállottból jó a felhozatal.. Párizsban. Kéne a Ráday utcai iFbe is még néhány.


2011. szeptember 11.

Tanulmányút PÁRIZS

Francia piac, francia sajt, calvados, francia chanson... közhelyekben gondolkozik a túrista. Mi lenne személyes?

"A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjúságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szívemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék.

Radnótinak ez fontos. A pék kissé messze volt a Rue Cujas-ban lévő szállodától: aki diák módra odahaza akart hideget ebédelni vagy vacsorázni, annak néhány utcát kellett gyalogolnia. (Baróti Dezső írja). Aki meg egyszer-egyszer megengedheti magának (hetven évvel később), hogy diák vagy nem diák létére, ne diákmódra vacsorázzon, esetleg valami franciás finomságot kóstoljon, utána, előtte (közben) még finomabb zenét hallgasson, jöjjön már az iFbe!
_

2011. szeptember 3.

Camparis citrus sorbet a'la M E mester

Sajnos nincs képem sem Endréről sem a szóban forgó édességről, ezért az egyik legszebb nyári fotómat idebiggyessztem illusztrációnak. Marton Endre az új szakács-konyhafőnök az iFben. Kis konyhában nagy konyha a jelszó. Endre aki Attila szakács súlyemelő sporttársa és szakács mestere ilyen hívószavakat használ: málnaecet, mákolaj, almamust. Érdemes a hívószavakra hallgatni, ha valaki értékeli a finomat.

A camparis citrusos sorbet a ME ster találmánya, a grapefruit héja, leve és Campari hideg fagyiban hozzá gyömőlcsök. A Szent György-hegyi szürkebarát jó választás volt hozzá. Stelzer Ákos aki többek között somelier, Vukánt jött meghallgatni és köszönteni a hetvenediken. Nem a jazz volt az egyetlen élmény aznap este, itt a másnapi facebook bejegyzése:

"Egy desszert margójára...Tegnap alkalmam volt megkóstolni a citrus sorbet- t. Ha adhatok egy tanácsot bárkinek, aki ilyet rendel, tessék kipányvázni, mert ellebeg! :-) Egy habkönnyű nyáresti sóhaj, a Campari a helyén van, épp csak annyi komolyságot kölcsönöz neki, ami a közhelyességet messze űzi és szépen rímel a Szent György-hegyi félédes Szürkebarát utóérésből származó, diszkrét kesernyésségére, a bor gyümölcsössége pedig a citrusaromákat emeli ki, szépen. A sorbet Achilles sarka a jég, szerencsére a"szokásos" hatalmas jégkristályokkal ezúttal nem kellett megbirkóznom, gratulálok a szakácsnak és köszönöm!"