2011. november 16.

Kizáró vagy megengedő "vagy"

Mégegyszer a slogen: iF, Jazz and Gourmet. Tudjuk, hogy sulykolni kell, és akkor eljut a fülekbe, kivirágzik és vacsorázni jönnek az iFbe. Mások is tudják (a sulykolást, present perfect!), de akiknek tudni kéne, nem sulykolnak, kétségbe esnek. Maradok hát az iFnél és nem sulykolom, hogy csúnya dolog volt a Nemzeti Színház helyére gödröt, helyesen Gödör-t építeni. Félre ne értsék, nem Gödör a baj, az arrogancia.

Szóval az életben nem adunk olyan szőrszálhasogatásra, hogy a "vagy" megengedő vagy kizáró. "Hagyd abba az üvöltést, vagy kapsz egy pofont"- mondja apa. Ha a büdös kölyök abbahagyja, nem kap pofont. Nem hagyja abba, kap. A harmadik eset, abbahagyja és megkapja a pofont. Ha kérdőn néz, apa megvonja a vállát: "megengedő volt a vagy. Érdemes előre rákérdezni."

Itt jön egy történet a híres német logikusról akit a fasizmus Tel Avivba kergetett, ott élt. Ashdodba készült, de a buszpályudvaron busza tévesen a harmadik induló állásra állt. Tudósunk, miután megtalálta, szóvá tette a sofőrnek: "ez nem a kettes állás, hanem a hármas!" "Maga német vagy matematikus?" kérdezett a sofőr (rasszisták ott is vannak). "Ez megengedő vagy kizáró vagy?" kérdezte a tudós és a sofőr, aki most szerette meg Smullyan későbbi rejtvényeit, mire Ashdodba értek, már tudta.

Szóval iF Jazz and Gourmet azt jelenti, hogy aki szereti a jazzt vagy az igényesen elkészített finom ételeket annak az iFben a helye. A Pink Cadilaccal szemben. Ez megengedő vagy. Sőt. Írjunk oda nagy valószínűséggel teljesülő és-t.
_

2011. november 14.

iF Jazz and Gourmet

Pozicionálás ez itt. Nem elég egy vendéglőben jól főzni, pozicionálni is kell. Ha logikusan gondolkozom, (ez tautológia), igazat kell adnom a Kreater Kft-nek, neki kell állni pozicionálni. Megkóstolták a kaját, meghallgatták a zenét, megnézték a honlapot és a könyvelést és arra jutottak, nem más a baj, mint a pozicionálás.

Pozicionálni marketing módszerekkel lehet, azt eddig hagytuk a fenébe. Gondoltuk, elég ha bejönnek, nyilvánvaló, ha van kávéscsésze, söröskorsó, pálinkásüveg, tányér, evőeszköz, étlap, itallap, szakács, pincér meg ilyenek, akkor pozicionálás nélkül is világos, hogy itt enni, inni lehet, sőt kell. Ha izlik, akkor jó a hely, idejövünk mindig. A zene, kiállítás ráadás. Gyanakodhattam volna, sokan csodálkoztak, ha mondtam, itt bizony enni is lehet, bár már sokadszor jártak az iFben. "Olvastuk az étlapot, de nem gondoltuk, olyan izé, szóval ha rendelünk, akkor azt idehozzátok, meg el is fogyaszthatjuk, nem csak az ismerősöknek adtok?"

Szóval, a jelszó pozicionál. iF Jazz and Gourmet. A gourmet a konyhaművészetre utal, hogy jó alapanyagokból, igényesen készítünk különleges fogásokat és azokat szépen tálalva adjuk a vendégeinknek. Azoknak pozicionáljuk az iFet, akik értékelik a jó bort, a finom ételeket, a jó kávét és a kitűnő élőzenét.

Gyertek az iFbe, legyetek jók, egyetek jót.
_

2011. november 5.

Még Kossuth díj

Lehet, hogy Kossuth díj osztogató hangulatom nem is Hrabal úrra vezethető vissza, hanem menekülés a harsogó ovódás társaság zűrzavarából. Vannak az ovódában a büdös kölykök akik rettentő zajosak, csónyán beszélnek és össze-vissza hazudoznak, "igen ovó néni, de megmostam a kezem", aztán titokban belekenik kakis kezüket a gyorsnaszád fényes rézkorlátjába. Zeng tőlük az utca. Ne ők kapják a sok Kossuth díjat.

Menjünk (mentünk is, az iF vezetőség) jazzt hallgatni az alternatív ovódába, (ahol az egyik fal tele van az ovó nénit (Finta Lacit) éltető szeretetteljes feliratokkal), a jazz olyan finom, csendes, elragadó, hogy teljesen elnyomja a kinti harsogást. Tim Ries és Oláh Kálmán triója igazi élmény volt. Közben nekem sajnos néha bezakatolt a mókuskerék, jöttek az iF Kávézós gondolatok. Ez a Kossuth díjas például. A Nyitott Műhelyben kéne átadni a Kossuth díjakat, Timnek, Kálmánéknak, Lacinak, a műhelyes művészeknek. Elég lenne egy dupla díjat feltenni a falra, nézegessék, osztozzanak akik odajárnak.

Azért gyertek az iFbe is, (ne legyen nekem olcsóbb a Ráth György utcában jazzt hallgatni).
_

2011. november 4.

Canarro és sült kakukkfű

István szakács (akivel a konyhai szakács-csatársor Attila-Endre-István az iF történetének és egyben a Ráday utca-Pest-Nagyvilág vendéglő-pálya legerősebbike lett (na jó második, hogy senki meg ne sértődjön) azt az elvet (is) zászlajára tűzte, hogy csak ehető dolgokkal díszitjük az ételeket.

Meglehetős kételkedéssel fogadom a kategorikus szabályokat, ezért némi önelégültséggel fedeztem fel excelenciás musicdirector vendégünk csirkesültje mellett egy mutatós kakukkfűszálat, amit István helyezett el a tányéron. Szára-levele. Dísz, de vissza kell küldeni. Magas lóról rákérdeztem a konyhán, de..: a csirkével együtt meg volt sütve a dísz is, szép is, jó is. Tessék megpróbálni otthon vagy inkább itt az iFben, finom,

Jó a konyha az iFben a képen az elégedett vedégek: jobboldalt a hajós musicdirector tengerész Szakál Laci, az asztalnál a Canarro zenekar, kisér a kakukkfüves csirkesült lecsós tócsnival.

Jövő vasárnaptól újra vasárnapi swing a Canarróval, Szakál Tomi és Pagonyi Andris.
_