Szolidaritás most

Fotó: Kalocsai Richárd, a képen Hirschberg Judit, egy Raffay Zsófi fotó előtt

Még idén ki kell adni a keserűséget, nem szabad átvinni a (boldog) újévbe. Viszont ígérem az iFben a jót átvisszük, maradnak a finom ételek, a jó sörök, borok, kávék, a JAZZ, a szép képek, kedves kiszolgálás. A kiénekelendő keserűség onnan jön, hogy a csóró világban nem vagyunk szolidárisak egymással.

A barátom egyik kedvenc példázata a sztálinizmus idejéből való. Csomó ember (ha nem mindenki) azt gondolta, hogy Őt nem vihetik el, róla TUDJÁK, hogy jó kommunista, de legalábbis nem ellenség, nem kém. Ha rá kerülne a sor, ami lehetetlen, akkor is ezrek is állnak majd ki mellette. (Jó, a barátjáról tegnapig senki sem gondolta volna, hogy titokban kém, de hát az élet igazi meglepetéseket tartogat. De róla magáról ezt már senki sem hinné el...) Aztán másnap, vagy még aznap éjjel elvitték, és csalódnia kellett, mondhatni annyi szolidaritást kapott, mint adott. Matematikailag, (hihi) ugyanis pontosan annyi szolidaritást adnak a világon, mint amennyit kapnak. Ha aztán hazakerült egyáltalán, már csak azt mondta: "mindenkinek IGAZA van".
 

Vissza a mához: sokszor hallom a (jogos) méltatatlankodást, hogy a zenész nem tud megélni, hiába tanult rengeteget, dolgozott, kisérletezett, fejlődött, mester lett, drága eszközöket vásárolt, folyamatosan befektet: a zenéit ingyen fel-le töltik az internetre-ről, a minőséget nem fizeti meg senki.
 

De azt is látom, hogy a honlapunk zenész portréi itt-ott megjelennek az interneten (eredet megjelölés nélkül), és olykor a szereplők kérnek nagy felbontású képet is, talán mert a kép azé aki felhasználja. A fotós nem kapja meg a munkájáért a megbecsülést (a zenésztől sem) pedig (kis módosításokkal) ide másolhatnám az előző-előző mondatot: a fotós és a zenész munkájának ugyanúgy kevés becsülete. A jazz kávézós (jogos! (hihi)) panaszához  is csak másolnom kell a fenti ugyanazt. Kukorelli Endre egyik parlamenti felszólalásában azt hiányolta, hogy a kiállítás megnyitókon, nincsenek ott írók például, a színház bezárásoknál nem tüntet a közönség vagy a kollégák stb.

A szolidarítás aktívabb dolog mint az együttérzés például. Nem akkor vagyunk szolidárisak, ha sajnáljuk magunkat sérelmeinkért, fagylalttal vigasztaljuk magukat, hanem, ha a fagyival más sértetteknek kedveskedünk. Gyertek az iFbe, megdumáljuk a problémát. Az igazgató bácsi kénytelen lesz engedni iskolaköpeny ügyben.

_

Beépített ember

Saját kárán (sőt hasznán) is tanul ki-ki. Pl. Vázsonyi Jancsi, aki az egyik hideg estén kis bélelt kabátkájában bejött az iFbe. Bent szólt a jazz: a Csurkulya-Eichinger projekt cimabalmozott-gitározott. Jól éreztük magunkat néhányan, akik hallgattuk, forralt bor és virtuóz, dallamos jazz, az élet szép.

 
Szóval jövetben a János 'itt a piros, hol a piros'-on elvesztett néhány eurót, de boldogan újságolta, hogy rájött a trükkre: "van egy beépített emberük a közönség között!". Az 'itt a piros, hol a piros' hálás vitatéma, kifejtettünk néhány elméletet (miért nyernek folyton). Mindegyiknek az a tanulsága, hogy ne játszunk az utcán itt a piros-hol a pirost, de minden elmélet próbája a gyakorlat, ezért aztán jól megélnek ott az emberek (a beépített is). Amikor kifogytunk a szóból, felmentem a galériára, a klaviatúra mellől hallgatni a jazzt. Arra figyeltem fel, hogy a cimbalom-gitár duó úgy szól, mintha szaxofonon is játszanának. Rögvest beugrott a kulcsszó: "van egy beépített emberük a közönség között!" A beépített embert könnyű volt leleplezni, mire leértem a János, a beépített ember, épp dugta vissza a kis (és vadonatúj) szoprán szaxofonját a kabátbélésbe. De a követkző számnál is elővette, Tibiék standardozni kezdtek, show time!

Saját kárán-hasznán tanul az ember: kevés vendég nem a világvége az december 21. December 20-án este a világvége jól kezdődött, köszönjük TibiJózsiJános! 

Ti meg gyertek az iFbe, mert az anyagi csőd után mégsem lesz (beépített) iF. Addig jazz és más finomságok.

_

Pataj Quintet

 
Volt két Nagy jazz quintet, az első és a második. Senki ne sértődjön meg, így hivatkoznak Miles Davis gyakran váltoltozott 9sszeállításű ötöseire. Az eltelt kb. hatvan évben még nem volt olyan művészeti akadémia, amelyik elvitatta volna nevet. A résztvevők: First great quintet: Miles Davis, John Coltrane, Red Garland, Paul Chambers, Philly Joe Jones, és a Second great quintet: Miles Davis, Wayne Shorter, Herbie Hancock, Ron Carter, Tony Williams. Az örömszűkös napokban jól esik ezeket a neveket leírni, remélem olvasni is, a minőség teszi a kort, nem a hülyeség. (Sajnos, hogy a benne élők ezt nem így érzik, Lagzi Lajcsi gyorsnaszádjától elkedvetlenedhetnek).

Pataj Gyurit a trombita és a szaxofon kettősének hangzása végleg megfogta. Létrehozta a Pataj Quintetet (Pataj György zongora, Fekete Kovács Kornél trombita, Zana Zoltán szaxofon, Oláh Péter bőgő, Lakatos Pecek András dob) és kompromisszumok nélkül üzemelteti, hogy a hangzást és azt a világot idehozza Budapestre, az új század elején. Az iF kicsi hely, de ez még belefért a kompromisszum-mentességebe (csörgött is a telefon, de rendőrt nem küldtek), zseniális zenét játszottak.

Fiatal (konkréten régi nyugdíjas) törzsasztalunk vendégei nem győztek hálálkodni, ez a zene az élet vize. A többiek, korra, nemre tekintet nélkül ugyanezt érezték, az élet szövevénye pillanatra letisztult. Megtelt az iF, de jobban is megtelhetne ilyenkor (és mindig,). Sokkal jobban. 

Gyertek, még reménykedünk.

_

Az elmúlt nyolc(szor nyolc) év

Az itt következő szöveg folyamatos múltban (így ment és megy ez ma is) és oszágos (rossz) hangulatunkban íródik.

Él(t)ünk (folyamatos múlt!) mi (a mi-n magamat értem, senkit meg ne bántsak) jó emberek a rosszak állandó szorításában. Megcsináltuk a magunk megcsinálnivalóját és olykor rúgtunk is egyet-egyet rajtuk, szakállt növesztettünk, lógtunk a villamosokon, beszóltunk az iskolaigazgatónak. Kihasználtuk amit lehetett, dollárt csempésztünk Szczyrkbe, kijátszottuk a sorállást, még útlevelünk is volt. Meg pjt, gmk, vgmk, sportegyesület. A rosszak ellenében lehet ügyeskedni (nem együttműködni), erre van a pálya berendezve.

Tudományos közjáték: fogolydilemma. Két fogoly megtudja, hogy ha mindketten bevallják a bűncselekményt, viszonylag enyhe büntetéssel szabadulnak. Ha az egyik beismeri és a másik tagadja, akkor a bűnösnek mondott szigorú büntetést kap, a társa azonnal szabadul. Ha mindketten tagadják, mindketten súlyos büntetésben részesülnek. Természetesen összebeszélnek, hogy vállalják a viszonylag enyhe büntetést. Itt jön a dilemma: ha az egyik megtagadja az együttműködést, és mégis ártatlannak vallja magát könnyen azonnal hazamehet.

A diktatúrákban a pálya a rosszak felé lejt. Erkölcsileg és anyagilag is megéri  (a jóknak, a rosszak definicíó szerint hazudnak)  megtagadni az együttműködést (bliccelni): jobban fognak járni. Az átlageredmény ugyan (még) romlik, de úgyis lehetetlen utolérni a nyugatot, hiába hazudják az elllenkezőjét. Demokráciában a pálya kevésbé lejt, talán utol is lehetne érni a nyugatot, ha együttműködnénk, de egyrészt a beidegződés, másrészt gazdagon jutalmazzák és nem büntetik a csalást. Különösen, ha hatalmi pozicióból csalnak.

Az iFben együttműködésre játszunk. Jót adunk sok extrával (koncert, kiállítás). Együttműködve működhetne. Ha a többség (zenész, vendég, alkalmazott, tulajdonos) megtagadja az együttműködést egy következmény van, megszűnik az egész.  Pedig Eddie Gomez is jól érezte magát, és még sokan mások. Gyertek (gyorsan) az iFbe, utolérjük(tük) a nyugatot, ha nem csábulnánk folyton a bliccelő pozicióba. (Ha nem lenne világos, a szódavízzel bliccelőkről (is) szó volt).

_ 

Reincarnation in iF

Ez egy nagy történet, a csúcspont a MÜPÁ-ban volt szombaton, az iF csak mellékszereplő, kibic. De jól esett kibicnek lenni. A kibic sznob, és sznob hiúságunknak jól esett, hogy Steve Gadd majdnem lejött az iFbe és majdnem be is szállt dobolni. Nem is beszélve Eddie Gomezről aki túl a majdnemen a valóságban is lejött vacsorázni és beszállt bőgőzni Halper Laci csapatába Román Péter hangszerén.

Halper Laci nagyot álmodott és merte a valóra váltani, meghívta a jazztörténet két csillagát a zenekarába egy koncertre: és ők elfogadták a meghívást. Viszontagságok után létrejött a buli. Nagyon jól éreztem magam a MÜPA nagytermében amit félig megtöltött az iF közönsége (zenészek és jazzrajongók), a másik felét az iF leendő közönsége töltötte meg. Langyos őszi este volt, a világ tizedik  legszebb villamosvonalán utazva vissza a kávézóba úgy tetszett Budapest nagyon jó város, tele jó zenével és jó emberekkel. Az iF is tele volt jó emberekkel éppen, JazzBarokk szólt. A MÜPÁból hazafele Vincze Pali is benézett (jól esett látni).

Sok örömet szerzett már nekünk Halper Laci, és lehozta az iFbe Fekete Pistit, Eddie Gomezt (egy igéretével tartozik még Steve Gaddel kapcsolatban). Élni jó, a reinkarnáció érzése amíg a Band of Gypsys Reincarnation játszik az iFben, (a MÜPÁban) Jimmy Hendrix és Radics Béla ujjászületik.

Gyertek az iFbe, bármikor beeshet jammelni Steve Gadd, Eddy Gomez vagy nagy eséllyel Fekete Pisti. Köszönjük Halper Laci barátunknak.

_

FoTo-novellák

Nehéz műfaj: ránézésre minden eldől. Persze lehet egy képet nézegetni sokáig, érdemes is olyikat, ahogy a jó novellát is érdemes olvasgatni. A szimpátia viszont első látásra eldől.

A hangszerét szállító angyal és azon huncutul klimpirozó puttó azonnal átmelengeti a lelket. Ezt a pillanatot nagyon elkapta a Zsófi. A fotó közvetlensége miatt azt hinném (ami valószínűtlen), hogy a kép  valóban cimbalom szállítás közben készült. De az is valószínűtlennek látszik, ami szerintem a valóság, hogy a szereplőkhöz kitaláltak egy történetet, a fényeket és a hátteret elrendezték, a kellékeket, ruhákat gondosan megválasztották és néhány próbálkozás után elkattintották a képet. Azért valószínűtlen, mert ha így lenne, és nem lenne nagyon profi a fotós, az angyal mosolyán, vagy Rózsa mozdulatán látszana valami mesterkélt.

Most jöttem rá a titokra: a képen a szereplők saját magukat alakítják, a fotós pedig nagyon jól lát, képzel és ír fotónovellát. (Ld. még "Berlin felett az ég". Nem is tudom, hogy jön ide, de nem baj.)

Raffay Zsófia "Zenészportrék" c. kiállítása az iFben. A képen Farkas Rózsa és Balogh Kálmán cimbalom művészek.
_

Kis Svájc a Szentgyörgy-hegyen

Svájc a hegyek és tavak országa. A svájci ember gyártmánya a doxa óra. Ha nem doxa órát csinál akkor valami olyat.

Caspar Killer svájci, de hegyekbe vágyott (paradoxon gyanús, de Ő mondta). A Szentgyörgy-hegyen találta meg a tájat, ráadásul itt még tavat is lát. Tó van Svájcban is, ott a tavak kékek, a hegyek szürkék és fehérek a legelők harsányzöldek. A Balaton felvidéken más, az erdők sárgászöldek a sziklák barnás-feketék a tó meg Balaton színű (ezerzöld, csak ritkán kék). Caspar megtanult magyarul, de szőlőbirtok és a pince preckó, mint a doxa óra.

A tóti piacon találkoztam Casparral. Volt verjus-je, rég szerettem volna az iF konyhájába. Svájci almás sütije nagyon megtetszett, meg van az a csokis sütije, amit csokis orgazmusnak hív, nem alaptalanul. A vajas gyömbéres kávé süti ötlete is tőle jött. Mostantól meg van Szentgyörgy-hegyi Pinot Noir az iFben, egyenesen a Killer pincéből. Érezni vélem a svájci ízt (meggyes) a borban. Mindenestre fimom, vagyis szép, amilyennek mostanában a jó bort nevezzük.    

Gyertek az iFbe, ezt a bort nem sok helyen kapni, (szombatonként a Killer piacon). És szól a jazz!

Megjegyzés: a Szetgyörgy-hegyen Gadó Gábor Caspar egyik szomszédja. Ott is szól néha a jazz.

_

Művész kávéház

 

Az Eichinger-Csurkulya projekt optimista gitárosával (egy fergeteges Csurkulya-Eichinger koncert után) a pesti helyekről beszélgettünk. Wichmann kocsma, Mika Tivadar, Bem mozi, ezekben többet megfordul a Tibi. -Azok olyan lazább helyek, a Ráday utca nem vonzó, csupa elegáns étterem, fapofa pincér szobrok akadályozzák a bejutást a bejáratokban- valami ilyesmit mondott Tibi. Csalódott képet vághattam, (nem viseltem nem létező, elegáns étterembe való öltönyömet sem) ezért hozzátette: -na jó az iF kilóg a sorból, ez egy művész kávéház-. Ez már jobban tetszett. -Hogy érted?- Tibi körbemutatott, Vári Zsófia képeire: -itt van művészet-.

Ez a bejegyzés Vári Zsófia kiállításáról szól. Nem vagyok bölcsész, csak idézni tudok ilyen okosságokat: "a képeken szereplő alakok gondolatainak tükrében jelennek meg a sötét tónus különböző variációi, melyet egy-egy élénkebb vonás optimizmusa egészít ki."  Annyit tudok hozzátenni: élmény ránézni a képekre, élmény végignézni, élmény közéjük leülni kávézni, zenét hallgatni (pénzt költeni).

Gyertek az iFbe, kiállítás is van!

 

Rozi és a gorilla

A minap bejött a gorilla az iFbe. Nem a kedves, vakaródzós, banáneszegető, hanem a részeg, agresszív fajta. A zenekarba kötött bele, üvöltözve közölte lesújtó véleményét a zongorista koráról és játékáról. Pisszegve mutogattuk Gyuri friss Kossuth díját, nem respektálta. Krisztián is kritikája tárgya lett, pedig ő kor szempontjából a másik végletet képviseli. Nyelvi, tartalmi és előadásmód szempontból is csak kifogás érhette közléseit, de mérete, testi adottságai és agresszív fellépése miatt senki nem merte ezt szóvá tenni. Még hasonló méretű vendégeink sem, pedig látszott, hogy a fenébe kívánják a gorillát.

És akkor jött a Rozi, a legkisebb pincérlány, (azóta már) filozófia szakos egyetemi hallgató! Villogó szemekkel eléállt és felkiabált a gorillának: "itt nem lehet így viselkedni, azonnal menjen el"! A gorilla elhallgatott és eloldalgott. "Látta a szememen, hogy ha nem hallgat el, megölöm", így kommentálta az esetet a Rozi. Köszönjük.

Gyertek az iFbe, Rozi vidáman felszolgál és megvéd.
_

Csoportkép Elemérnek

Az iFben ünnepeltük Balázs Elemér negyvenötödik születésnapját. A negyvenötből negyvenet gondolom dobszerkóval ünnepelt. Kettőről biztosan tudok (ebből általánosítok), a 43-as és a 45-ös sorszámúról az iFben, volt dobszerkó, az ünnepelt a dobok mögött volt a legfelszabadultabb. Tudjuk a legendából: a 6. szülinapján már dobolt.

Visszafogottan szólva is illusztris zenész társaság gyűlt össze ünnepelni és muzsikálni. A világ sok tájáról véletlenül a Ráday utcába vetődött közönség nem hitt a fülének: ilyen jazzt, ilyen hangulatban, csak úgy, az utcára is, a nagy időkben New Orleansban lehetett hallani.

Szülinapi ajándéknak egy fényképet gondoltunk készíteni: csoportkép Elemérnek. Nehéz feladat, a zene és az ünneplés vége felé összegyűjteni az embereket, a fényeket és a helyszínt összeállítani, jókor, jót kattintani. A képen látszik a boldog kávézós is, de az amit ő (én) látott, sajnos nem: Kalocsai Ricsi a galérián kihajolva áll és fényképez: mind a két kezével. Egyikkel számol, másikban a Canont tartja, mosolyog, haja vidáman szőkél, közben (mintegy mellesleg) jobb kezében tartott fényképezőgép csattogva digitalizálja a látványt. Jó kép lett.

A zenészekről még egy kis színes: éjjel három felé, sok alkohol elfogyasztása után is kiharcolták, hogy játszhassanak. "Halkan, csak egy fél számot!" Hihetetlen: a zenén nem érződött a merevség, csak a tudás és a jazz szeretete. Köszönjük, és még sok ilyen szülinapot Balázs Elemér(ék)nek.

A képen (sorrend nélkül, (a tagek)): Balázs Elemér, Selina Silanpaa, Szolnoki Péter, Zana Zoltán, Balázs József, Lakatos Pál, Oláh Kálmán, Tim Ries, Torma Rudolf, Lakatos Béla, Bura, Szőke Nikoletta, Barcza Horváth József, Hizoh Istvan, Bacsó Kristóf, Lakatos Pecek Krisztián, Hajdu Klára, Balogh Dávid, Hoffmann György, Knuth Judit. Jancsó Panka. Zenélt még az este, de a képen nem szerepel: Vukán György, Berkes Balázs, Czibere József és Komjáthi Áron.

Az Apa Árnyéka

Csattintottam egy fényképet a kisunokámról. A fotó, mint Tuck barát intései a jó modorról, túlmutatnak a pillanaton. Tuck barátról sört neveztek el Győrzámolyban, a fotóból meg blogbejegyzés készül éppen.

Nehéz élet a gyerekeké. Semmi sem sikerül, apa egy kalapácsütéssel beverte a szöget, nekem folyton elgörbült, apa kihuzigálta, kiegyenesítgette aztán jött újra a megalázó csalódás. Rezsőnek sem úgy szólt a zongora, ahogy apának, de ezúttal megúszta a hangszer a csalódást. Boriszkának sikerül(?) Tarkovszkj filmjében, apja titkára hivatkozva elkészíti a hercegnek (és az embereknek) a hétmérföldre hangzó harangot, de Rubljovnak zokogva bevallja, apja nem hagyta rá a harangöntés titkát.

Az élet paradoxona felodhatatlan (persze, paradoxon) hogy az apák is egy apa árnyékából próbálnak kibújni, ez így megy egy ideje. Gyertek, az iFben jazz- és alkoholmámorban vidáman feloldjuk. Csak el ne vigyen a rendőr a zajbejelentés okán.
_

Erős vezetők

Tanulmányúton voltam Izraelben. Milyen tanulságot oszthatnék meg ezen a blogon, a hazai jazz kávézás fontos fórumán? A humusz, knafe és a tahini szósz témában majd később írok, most a kibuc tapasztalat az első.

A tanulsággal kezdem: az uttörők ovódások (is) voltak. A kibuc törvénye pl. kimondta, hogy az ebédlőben érkezési sorrendben kell leülni az asztalhoz, így fejlődik a közösség. A szép fejőlány mellé kerülni szerencse dolga volt, ha nem közvetlenül előtte vagy után érkezett az éhes uttörő maradt a szuszogó takarító a tehenektől.

Az ételt felszolgálták, akire aznap ez a munka jutott, lett légyen az illető költő vagy professzor. Ahogy változtak az idők modernizálós szelek fújtak, de évekig vitatkoztak a kibucnyikok, hogy kibuc-filozófiailag elfogadható-e az önkiszolgálás mint újítás? "Ez a kibuc vége", jósolták sokan, de nem volt igazuk.

Szóval él bennünk az ovódás: szabályozni kell a dolgokat (folyókat és folyamatokat) és akkor egyenlőség lesz meg minden. Ha egy párttitkár koknkrét kérdésünkre általános közhelyeket puffogtat, akkor legjobb... sajnos fogalmam sincs, mit lehet. El-gondolkodni talán.

Gyertek az iFbe, ha nem is olvassátok a blogot.
_

Képeslap-Razglednica (3)

Az undok, gonosz, ördögi dagály eláraszt, a hegedűn a húrt szögesdrótra cseréli: tudd hova szánnak titeket. De még ez a hangszer is megszólal a művész kezében:

Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.

Cservenka, 1944. október 6.

Homolya Gábor Razglednica c. installációja az iF Kávézóban 2012 július 21-ig megtekinthető

Megjegyzés:

(forrás a Wikipédia Radnóti Miklós szócikke és http://www.radnotiszinhaz.hu/images/stories/vegyes/radnotiautentikus.doc)

"Jegyzőkönyv a gyilkosság bűntette miatt ismeretlen tettesek ellen indított bűnügyben ismeretlen holttestek szemléjéről és boncolásáról: Abda, 1946. június 19.

Orvosi vélemény: A tömeges gyilkosság elkövetésének időpontját mintegy 1,5-2 évvel datáljuk vissza: a rothadás fokát, a ruházat állapotát a talajviszonyokkal hozva összefüggésbe. A lövések általában hátulról előrehaladó irányúak (tarkó-arc), voltak azonban ellenkező irányúak is. A bűncselekmény 22 egyén életének erőszakos módon való kioltásában állott.

A 12. számú holttest.
Ruházat: Hosszú steppelt szürke kabát, kötött nadrág, turista bakancs.
Külvizsgálat: ... Tarkópikkely baloldalán belövés, fejtetőnél kilövés...
Jegyzet: A ruházatából előkerült iratköteg huszonöt tételből áll. A papírlapokon az írás elmosódott, szétázott, nehezen olvasható. A dokumentumok szélén egységesen vörös vérfolt.

[...]

A tisztiorvos megjegyzése: A kihantolás során a 12. holttest nadrágja hátsó zsebében találtam egy talajvízzel és az oszlásban lévő holttest nedveivel átázott és földdel szennyezett jegyzetfüzetet. Ezt napon megszárítottuk és a talajtól óvatosan megtisztítottuk: ez a jegyzőkönyv Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra…"
_

Képeslap 2 (Homolyás)

Lábnyomok a sivatag homokjában. Találkozás, két pár talp szemben egymással. Angyalszárny toll, arannyal írt üzenet. Virágok és emlék-kavicsok. Egy történet kezdete és vége...

A levélen terhességi teszt és más kellékek. Profán angyali üdvözlet.

Üdvözlettel az iFből. Gyertek!
_

Képeslapok az iFben

Mediterrán tengerpart homokjába hullámok formáznak szelíd alakot. Fehér kagylóhéjat, tekergő hinár-hajat sodor a partra a víz, a párás csillogásban istennő születik.

A képeslapot homokból és szimbólumokból Homolya Gábor rakta (idézte) az iFbe. Gyertek, tengerpart, söröcske...
_

iF Bridzs Kávézó

Öt éves az iF, az alapítói szándék szerint kft formában működő vendéglátó ipari vállalkozás: kávézó, snack-bar, hegymászó múzeum. Ez utóbbi meglepheti azt az olvasót aki nem ismerte Babcsán Gábort, az alapítók egyikét. (Gábor hegymászó, amatőr csillagász és költő, nagy fantaszta, az ő ötlete volt a múzeum. Tudott a földön is járni, (a függőleges birodalomban (sziklafalak) különösen szépen mozgott és mozog), felvett egy csomó pályázati pénzt, de a műzeum ügy elhallt).

Számomra hasonlóan meglepő módon tegnapra az iF végleg Bridzs Kávézóvá vált, és rögtön a legjobb Budapesti Klub címet is elnyerte. Jó-jó, tudhattuk volna, szombatonként ugyanis jött egy társaság 12-24 fő, (mindig páros szám) össze- és széttoltták az asztalokat, rövid csendes időszakokat követően élénken vitatkoztak pikkekről és game-ekről, de ittak sok kávét is, szóval részben úgy viselkedtek mintha egyszerű vendégek lennének. Ezeken a szombatokon, ahogy Minarik Ede mosodai kávézós álmodta, Hofi keze alatt LETT EGY CSAPAT. Sőt három -a versenyen három négyes csapattal indultunk (többes szám első személy :-)!) (tizenhárman) és nyertünk. Az iF Budapest Legjobb Bridzs Klubja egy évig az ezt igazoló kupát is birtokolja. Jövőre természetesen megvédjük az elsőséget. A csapat(ok):

A: Kiss Gábor - Tubak Dániel, Bozzai Bence - Kutnyánszky Vera
B: Szigeti István (Bocsika) - Kiss Zsuzsi, Duhi László - Hoffmann Tamás
C: Fischer Katalin - Érsek Zsolt - Érsek Laura, Major Éva - Major András

Itt az iF Dzsezz Kávézó zenekara tusst húz, és nekiesünk Bocsika pogácsájának.
_

Berki Tamás és Al Jarreau

Kedden (a foci Eb őrület napjaiban) Berki Tamás és Sárik Péter duózott az iFben. Úgy játszottak együtt mint Peléék óta talán senki (költőien túlzok): ez az este (is) a felejthetetlenek közé íródott be az emlékezetbe.

Egy történet: Berki Tamás közönségként ott volt Al Jarreau pesti koncertjén a Pecsá-ban (1998), közel a zenészekhez. Fejhangon énekelve vokálozgatott (magának), amikor Al leállította a számot és odafodult, ahol Berki tanár úrék álltak és rákérdezett, hogy ki volt a gyönyörű hangú hölgy. A mellette állók rámutattak Berkire. Al vidáman megjegyezte: "the lady is a man". Újra kezdték a számot számot de úgy énekelték végig ketten Berki Tamással, hogy Al hol magának, hol Tamásnak tartotta a mikrofont. (A koncertet nem közvetítette és nem rögzítette TV. (De titkos felvétel készült, kérdezzétek meg Berki Tamást)).

Al Jarreau az egyetlen énekes aki három kategóriában is Grammy díjat kapott (összesen hetet gyűjtött). A magyar Nobel díjasok legendájához pedig még az is hozzátartozik, hogy Al Jarreau a magyar Zimber Lászlót mondja mesterének. "Az vagyok, amit tőle tanultam. Amikor improvizálok, az ő"- nyilatkozta az origónak.

Itt jön a reklám: az élő az élmény, a hülye képernyő nem az, gyertek hát az iFbe élő jazzt (zenét) hallgatni! (Mi nem leszünk egyéniségek. Az utca tele van egyéni képernyőkkel, nálunk nincs.)
_

Nyitott agy és a jazz pl.

Erdős Pál hajnali motoszkálásával felébreszti házigazdáját és a kávé elfogyasztása után az "agyam nyitva áll" felkiáltással belefog a napi közös matekozásba, -vegyünk egy véletlen gráfot- vagy -legyen epszilon pozítiv valós, n pedig természetes szám-. Máskor a munka előtt rákérdez: Hajnala (Hajnal András matematikus) , is your mighty brain open?

Erdős Pali bácsi állapot meghatározása a nyitott agyról gyakran jut eszembe, részint amikor csalódottan tapasztalom, hogy az én agyam nem nyitott, másrészt ha nem nyitott agy(ak) által vezérelt tevékenység hatókörébe kerülök. (A lakógyűlések és munkahelyi értekezletek fullasztó sötétje. A lakógyűlés szinvonal elfoglalta amit csak lehetett, kicsiny szigetekre szorulunk ahol pl. szól a jazz, bridzselnek vagy sör-étel párosításokon törjük a fejünket.

Hogy miért pont a jazz? Halper Laciék Jimmy Hendrix jazz feldolgozás műsora miatt keresgéltem Frank Zappa képei között (!). Így akadtam a csatolt képre és Frank mondására: "A mind is like a parachute. It doesn't work, if it isn't open". (Az elme hasonlít az ejtőernyőre. Ha nincs nyitva, nem működik.) Ő is tudja, a zene (nyelv, matematika, foci és bármilyen emberi tevékenység, a gazdaságpolitika, a diplomácia és az ország vezetése) csak nyitott aggyal űzhető. Nyissunk!

Segít ha bejöttök Oláh Kálcsit és Bódis Zsuzsát meg a többieket hallgatni az iFbe. Van kézműves sör és bor, azok is nyitott aggyal készültek. A hatás kellemes, és másnap újra lehet nyitni.
_

Mazohizmus

Még ősszel történt, hogy két holland újságíró Budapest jazz életéról gyűjtött anyagot a "Jazzism" holland újság számára készülő cikkéhez: többek között az iFben. Mindenfélét kérdeztek a műsorfelelőstől, vagyis tőlem, miért szeretem a jazzt, ismertem-e Erdős Pált és mi az iFnek a műsorkészítésben megnyilvánuló filozófiája. A bátyám, aki a frappáns válaszok nagymestere, sajnos nem volt kéznél, de szerencsére éppen ott volt Maloschik Robi. Ő mondta is rögtön: "Hofikám, (itt jobb ha csak jelzem, a Robis kötószót, akik ismerjük értjük ...) te egy mazohista vagy. Mindenkit engedsz itt játszani, aki csak szeretne és jó muzsikus."

Mit mondana Robi, ha Magyarország aktuális külpolitikájáról kérdeznék? -Martonyi, Te egy mazohista vagy!- kiáltaná (gondolom, ... is jár mellé). Mazohista jelentése ebben az esetben aki szereti ha balsors és vereségek sújtják. Talán még sincs igaza az esetemben, nagyon örültem, hogy épp a cikk pdf változatának megérkezése napján holland túristák csoportja mulatott az iFben, pedig aznapra lőttek a veszteségnek. (A Martonyi mit gondolhat a mazohizmusról?)

Gyertek az iFbe, a mellékelt cikk is ezt javasolja (ugye?) "Maar eenmaal in het iF Café, en met een fors glas van die buitengewoon drinkbare Hongaarse rode wijn voor de neus, waren we dat gauw vergeten." Ezt az én hollandom úgy érti: ha már az iFben vagytok kóstolgassátok szorgalmasan Vesztergombi Józsi kadarkáját, Leo Pollacknak izlett. És a Bacsó-Szabó duóval is elégedett volt. Júniusban Oláh-Bacsó és Bacsó-Szabó duó is lesz az iFben!
_

Levegő

Volt (és van) úgy, hogy a levegővel szívjuk a hazugságot. Üdítő találkozás ilyenkor a sátán és pepita segédje. aki (mint a bátyám, és Bulgakov) a frappáns válaszok nagymestere:

"- A külföldi művész elragadtatását fejezi ki afölött, hogy Moszkva technikai szempontból mennyit fejlődött...
- Valóban elragadtatásomat fejeztem volna ki? -kérdezte a mágus Fagóttól.
- Ó, nem, Messire, semmiféle elragadtatást nem méltóztatott kifejezni- válaszolta emez.
- Hát akkor mit beszél ez az ember?
- Ez az ember hazudik! - jelentette ki jó hangosan a pepita segéd, hogy a színházban mindenki meghallotta, majd Bengalszkijhoz fordult:

- GRATULÁLOK POLGÁRTÁRS A JÓL SIKERÜLT HAZUGSÁGHOZ!"

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita (Szőllősy Klára fordítása)

Gyertek az iFbe: a jó jazz szellőztet.
_

Les toits de Paris

Hogyan lesz a pesti francophil? Az egyik módja, (ismerek ilyet is), hogy gyerekkorunkat Franciaországban töltjük, a papánk elvisz mindenféle jó helyekre, eszünk-iszunk finomakat és az iskolában nem sújt minket 400 csapás. Javít a kötődésen, ha otthon sújt.

A másik módja, ahogy velem történt. Az alsó tagozatban (épülő szocializmus) a munkásmozgalmi dalok között gyakran és lelkesen énekeltük a Marseillaise-t, jobban szólt mint "az amúri partizánok" (azért az is lelkes). A 20 óra című filmben (kötelezően néztük) Edit Piaf énekelt és az valami titkos célzás is volt, amit ugyan nem értettem de nem is kellett ahhoz, hogy szeressem.

A legnagyobb élmény gimnáziumi: Radnóti Miklós. "Két napja így zuhog, s hogy ablakom nyitom, Párizs tetői fénylenek.." Nem csoda, hogy ellenőriztem "a Boulevard St Michel s a Rue Cujas sarkán" valóban "egy kissé lejt a járda".

Ça Va. Holnap az iFben francia sanzonok: Brel, Brassens, Vian...Tessék jönni, egy kis Párizs...
_

Kávé, szerelem, matematika

Van egy mese a matematika professzoráról, aki az előadásán a táblára írt állításokat nem bizonyítja, csak megjegyzi, hogy az állítás igazsága magától értetődik. Egy bátor tanítvány rákérdez az egyik állításra: "professzor úr, felülről a harmadik állítás valóban magától értetődő?" A professzor nézi a táblát, sokáig gondolkozik, aztán leül és papíron firkálgatva mélyen gondolkozik. Már majdnem vége az órának, amikor felderül az arca és felkiált: igen, persze magától értetődik.

Aki nem matematikus, ebből a történetből annyit általában ért, hogy fura, maguknak való, bolondos emberek a matematikusok. Pedig ez a történet az élet értelméről is szól. Elmondom Don Giovannival:

Don Giovanni és szolgája Leporello sétálgatnak. A nőkről, a hódításról megy a szó. "Ebben a városban minden nőt könnyű megódítani" mondja Don Giovanni, a csábítás nagymestere. "És Donna Elvira"? kérdezi Leporello. "Megmutatom, hogy igazam van" válaszol a Don.

Ettől kezdve a Don Giovanni reggeli sétáin magába zárkózva, zaklatottan jelenik meg, gondok, reménytelen szerelem jelei látszanak az arcán. Így telnek a napok. Aztán váratlanul, hetek múltán Don Giovanni újra a régi, boldogan indul a sétára. "Na, ugye!" csap Leporello vállára, aki máris a regiszteres füzetébe írogat.

A kávémester története is ideillik. A kávé főzésekor megfelelő finomságúra daráljuk a szemeket, egy adagot a tartókába mérünk, tömörítjük, helyére illesztjük és megnyomjuk a gombot. Egyszerű. A mester eljött az iFbe, hogy megmutassa, milyen a jó kávé. Négyszer-ötször megismételte a műveletet, megkóstolta az eredményt és elégedetlenül kiöntötte. Hatodszorra diadalmasan átadta: ilyen a jó kávé, látod milyen egyszerű elkészíteni?

Gyertek az iFbe (minden hatodik kávé tökéletes).
_

Kézműves sörök

A sörívás komplex, mint a függvénytan és a közigazgatási eljárás. Lehet inni a szomjúság ellen, az alkohol végett, a társasági élet kedvéért, az ételt leöblítendő, színvonalas szórakozást keresve vagy nehezen megkeresett pénzecskénk tartalmas elköltése céljából.

A sörivás előtt általában nem fogalmazzuk meg a motivációt, de valami személyest keresünk. Kivétel kettő a szomjúság: szomjúság esetén értelmetlen a kérdés, hogy milyet, mennyiért, gondoljunk csak Rejtő Jenő hőseire (Elátkozott helyőrség?), akik a szomjhalál szélén a sivatagban összeakadnak egy jól felszerelt expedicióval. Adjanak inni kérésükre a hülye de előkelő válasz: mivel szolgálhatok, whisky, pezsgő... A másik (motívum) a negyedik korsó, amikor már az íz és a cimke másodlagos, az első három korsó követeli a többit.

Szóval kulturális kérdés a sörivás. Hol és mit. A wernesgrüner hívószó az NDK nosztalgiára és a finom cseh-német sör imidzsre épít. Bővítési ötletünk (a szomszéd Skanzentől kölcsönöztük) a finom, jó minőségű, a nagy sör nemzetek legjobb söreit magyar virtussal megközelítő-túlszárnyaló hazai kézműves gondolatra épít.

A köleses sör ötlete egy szakdolgozat témája volt 2003-ban (Szilágyi Andrásé, aki tegnapelőtt végigfocizott egy dupla köleses hordót az Erkel utcától az iF-ig). 2008 óta Jászdózsán főzik a kölesest. Borostyánsznű, a kölestől karamellás ízű nagyon kellemes innivaló. Vezetgetheti András az új hordót, két nap alatt lefogyott a hordó, fel kell tenni a Tuck barátot. Ez a sör dacára friar Tuck sherwood-i történetének a belga vörös sörökre emlékeztet, jobb mint a satan red, ami eddig nehezen került ki a hűtönkből. A tuck barát Győrzámolyban készül.

Gyertek sört inni az iFbe!

Az élet sója az iF gyömbéres sütiben

Sok helyen adnak a kávé mellé sütit. Többnyire gyári keksz, celofánban vagy reklám csomagolásban. Az iFben magunk készítjük. Vajas süti, nem egyszerű elkészíteni, a meggyúrt tésztát alaposan le kell hűteni, hogy sikerüljön jó méretű szeleteket vágni. Egyenként, szépen berakjuk a tepsibe, úgy küldjük a sütőbe.

Az izgalom a tésztában a gyömbér és a nagyszemű só. Vidám érzés az édes tésztában belefutni a sós ízbe. Váratlan, szép futam a zongorán.

Várunk csak várunk. Miss Marple, ha élne ide küldené a meggyilkoltakat. Gyertek már az iFbe, bezárunk, észre és sem veszitek.
_

Miért lett Berki Tamás (csak) második Szocsiban?

Nem ma volt, 77-ben. Kellett vinni a versenybe egy orosz dalt, oroszul. Az Astoria szállóval szemben volt a Szovjet Kultúra háza, oda ment be ifjú énekesünk egy autentikus szovjet dalért. (Ki volt akkor az Astoria igazgatóhelyettes elvtársa?) A portás leültette (szagyissz, szijcsasz) és böngészni kezdte a telefonkönyvet, hogy találjon egy megfelelő elvtársat a művész elvtárs számára. A művész elvtárs ezalatt a váróban az orosz nyelvű brossúrákat tanulmányozta (nem volt jó jegye oroszból, inkább csak a képeket). Szerencséje (jó vagy rossz?) úgy hozta, talált egy dalt: kottát szöveggel, pont ezt kereste. Da szvidányja, mondta, nem várta meg az elvtársakat, ment egyenesen Szocsiba, a vonaton magolta a szöveget.

Az orosz dalok, a verseny fő attrakciója, a harmadik, utolsó napra maradt. Első nap óriási siker Berki vezet, közönség tombol. Második nap: még nagyobb Berki siker, Szocsiban szobrot készülnek állítani Tamásnak. Harmadik nap önbizalommal tele, már csak a koronát kell feltenni a hosszú í-re. Szép oroszsággal, remek előadásban elhangzik Boulat Okudzsava egyik dekadensnek, a szocialista művészet felfogással ellentétesnek ítélt és elrettentő példaként a brossúrába bekerült dala (gondolom a szamizdatosok kedvence). Fagyos csend, bilincscsörgés.

Berki Tamás kimagyarázta: szerencsétlen(?) véletlen. Nem vitték el, de aznap nulla pontot kapott. Így lett második Berki Tamás Szocsiban, a nemzetközi énekversenyen 77-ben.

A történetet 35 évvel később, az iF étlap eléneklését követően, maga Berki Tamás mesélte nekem. Viccesebben mint ahogy leírtam, de GYERTEK az iFbe! (fotó Oszkó Péter, Berki rajongó)
_

Boris Vian és az iF

Boris Vian ismerte Gouffet- a nagy séfet (ha nem ismerte, kitalálta). Az iF étlapját díszíti egy Gouffet recept a déltengeri pézsmával illatosított portóiban sült hurkácskáé. Lapickát (pláne platinát) sehol nem kapni Pesten, ezért egyelőre nem készítjük, de rajta vagyunk a feladaton. A koktélzongorát szicíliai Rafaellel összeraktuk, de amikor másodszor árasztotta el hangos pedál túlzott használata miatt a jókedv a Ráday utcát, szét kellett szerelnünk.

Vian Raymond Queneau, Eugène Ionesco, Marcel Duchamp, Joan Miró, Umberto Eco társaságában a Patafizikai Társaság tagja követhetetlenül sokféle tehetség, jazztrombitás (aki sokat szervezett is, hogy Párizsban megszeressék a jazzt), író (főleg ezért szeretjük), sanzon énekes (dalait hárfa-gitáron is kísérte), sanzon- és operaszerző (a Boris nevet anyukája Boris Godunov után adta fiának), írt kritikákat, festett... A hatás kedvéért hozzá szoktuk tenni, hogy matematikus és mérnök. (Jól hatott?)

A következő Vian menet az iFben Gajdov Géza (1952-2009) grafikus kiállítása. Rajzolt egy Vian sorozatot abból válogatta felesége a Pekingi Ősz című anyagot. És, hogy teljesebb legyen a kép, Vian sanzon est is lesz az iFben a megnyitó után: Dankó István (ausztráliából) fogja énekelni sanzonjait, zongorán Klement János kíséri. (Lesz Vianos enni-innivaló menü is, összeszereljük a zongorát és nyúzunk hurkácskákat).

Gyertek az iFbe 18-án (is)!

_

Arany sárfehér

Azért sár, mert a fürtök nehezek, és azért arany, mert a színe arany. Ha nem világos egy kunsági borról beszélünk, amelyet Varga Árpád és családja a Gedeon birtokon készít Izsákon.

"Ha más borvidéken dolgoznánk nem kellene mínusz ötről inulnunk, inulhatnánk nulláról", nyilatkozta a feleség. Az alföldi bor és a kövidinka hírét jobban elrontották mint a kadarkáét. A kadarka már kiheverte a szocialista tervgazdálkodás megpróbáltatásait, a kövidinka és az alföldi borok még messze járnak ettől. De ez (is) teszi izgalmassá a kóstolást. Baj, hogy így könnyebb leszólni a bort, annyi rossz előítélet igazolja a kritikát.

Mi az iFben szeretjük. A pontozáshoz nem értünk, mondjuk azt nem vitatjuk, a többivel, amit a borrajongó blog ír, egyetértünk: " erős 4 pontnál több értéket nem hordozó (na jó, olykor 5-ös villanásokkal) tétel mennyire élvezetes tud lenni, nagyobb örömbor, mint jónéhány magasabb kategóriába eső társa".

Szóval örömbor. Borvacsoránkban kapribogyós tonhal salátához kínáljuk. Tessék rendelni, nem lesz panasz!
_

Tehetség

A tehetséget számokkal és hívó szavakkal mérjük, páldául Oscar Shumsky 3 évesen kezdett hegedűlni, 7 évesen a Philadelphia zenekarral koncertezett (vezényelt Leopold Stokowsky) és egy 1715-ben készült Stradivari hegedűn játszott (7 évesen persze még nem az volt a hangszere).

Czmorek Enrico Noel 2011. novemberben 3. díjat kapott a II. Bartók Béla Nemzetközi Zongoraversenyen Bécsben, amikor még csak 8 éves volt. Kilenc évesen fellépett az iF kávézóban, Várhelyi Tímea festő kiállításának megnyitóján. Mendelhsohn, Bartók és Prokofjev darabjait adta elő (a Darvas Ferenc zeneszerzó által választott Förster pianínón).

A lényeg nem a számokban és a hívó szavakban van (iF, Várhelyi Tímea, Brókés Ágnes költő-festő, aki verseit olvasta fel ugyanakkor), hanem abban, hogy mindenki boldog volt, Enrico elvarázsolt Mendelsohnnal és a helyzettel, hogy egy kisfiú zongorázik a művész néniknek és bácsiknak.

Március 26-án Suki tanár úr többi növendéke ad zongora hangversenyt az iF Kávázóban. Gyertek sokan!

_

A félelem megeszi a lelket

Ahogy elkezdtünk élőzenélni az iFben, azonnal indultak a feljelentések. Jött az URH-s rendőr, a közterületes, az Önkormánzat képviselője, de a legfélelmetesebbek a kedves szomszédok Julikával az élen. Egy másik kedves szomszéd (nem a Julika)pl. fenyegetően közölte, hogy ő vadász... Órákig beszélgettünk még, kóstolgattuk a Szentgyörgyhegyit, de a félelem beköltözött a lelkembe. Valahogy úgy képzeltem, hogy az anyagyilkos után a bűn sulyosságát tekintve közvetlenül a zenész következik. Behúzott nyakkal hallgattam a jazzt az iFben. (Az igazság, hogy most is). Hétvégén hosszú idő után újra kezdődtek a telefonok, rendőrök, de nem ez a lényeg.

Rájöttem, hogy félni rossz és baromi fölösleges. Egyrészt a baj úgyis jön, de máshonnan és váratlanul. Másrészt azt mondja az abesszín császár pincére Jan Dite, hogy vele minden jó az életben egy rossz dologgal kezdődött. Egy másik mozi példakép, Burt Munro, a leggyorsabb indán, (Anthony Hopkins) is azt mondja, hogy félni rossz és egész életében próbált nem félni. Szóval erőltetni kell, és akkor meg lehet tanulni (nem félni).

Mint jazzkávézós tudom ajánlani Vesztergombi Józsi borait, (még mielőtt az alkohollal hatna, már szépségével oldja a szorongást), és tudom ajánlani a DZSEZZt.

Holnap ünnep március 15, nem fogok félni. (Akármilyen hangosan dobol este Elemér), Vukánt hallgatok pl. Gyertek minél többen.
_

Nagypapa meséi

Jön a tavasz, nyit a terasz. De hol kezdjem a mondandóm arról, hogy bármilyen is volt az átkos (ebben az esetben az előző előtti, a most éppen nem átkos utáni átkosok közül a régebbi, szóval a legvidámabb barakk), mindegy is, mert nem múlt el, áttelelt. Savanyú, de a miénk.

Itt a kultuccában néhány év alatt hozzászoktunk az ügymenethez, el is kényelmesedtünk. Az utolsó, fontos pecsét a "papírra" lassabban érkezik, de előtte egy csomó szinte autómatikus. A Tágulási Hivatalban eddig azt gondolták tágul, nem tágul a Ráday utca, rajtuk ne múljon hagyjuk egymást élni, hova kell az a pecsét? De idén rosszul indult, elköltözött a tágulási hivatal, az újban van pecsét, de nekünk kell kitalálni melyik szobában. (Két hét bujócska). És hozni kell a tágulási bizonyítványt, vagy a felfúvódó világegyetem szakvéleményét. Ez eddig részben vicc, de tegnap eljutottunk az ismerős kulcsmondatig: minden rendben, -szólt a felvilágosítás- már a FŐOSZTÁLYVEZETŐ ÚRNÁL VAN ALÁÍRÁSON.

Jó volt a 60-70-es évek, indult Fazekas matekosztály, Eötvös Klub, Ádám Kati és a Scampolo, Wittek Mari és az Omega, Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi doktor, perfekt gráf tétel bizonyítása Lovász Lacitól. Ha valamit el kell intézni, akkor: "Weiner elvtárs ebédel, és szabadságon van, és a másik vonalon beszél". Jegyet a jegyüzértől!

Az iF fanok nagy része nem ért ebből semmit, nekik ez nagypapa meséje arról, milyen volt amikor nem volt (vezetékes) telefon, (a randevút már kitalálták!), de volt pl. trabant kiutalás három évre. Be kell menni a Tágulási Hivatalba időutazni, de inkább gyertek az iFbe jazzt hallgatni, wernesgrüner sört inni (nosztalgia) és miérteket és hogyanokat megbeszélni. (Kép: az "Én kis falum" c filmből),
_

Vékony jégen

"Aki vékony jégen fut, annak a gyorsaság jelenti a biztonságot. Vékony jégen futottam, örömmel jelentem, átértem a túlsó partra" Nem lenne ezzel semmi baj, képes beszéd, képzavar. De tévedhetetlen mondta, tehát ki kell javítani a fizikát. Meg a józan észt is, mert aki előtte járt vékony jégen, az mind igyekezett nagyon szelíd és légies lenni, úgy moccani, hogy azt a jég lehetőleg ne vegye észre. Gyorsulásról szó sem lehet 6 cm alatt, (már ha a gyorsító erőt más nem lévén, a jégnek adjuk át). Így már tudjuk, a hummer-ek csak azért szakadtak be a Balatonba, mert nem mentek elég gyorsan.

Vannak a you-tube-on vizen szaladó hegymászók. Ők (talán) stéget raktak a víz szine alá közvetlenül és azon futkorásznak. Mondani meg mindenfélét lehet, a vizen szaladók jót nevettek a tréfán, meg azokon, akik megpróbálták utánozni és jelentik: nekik is sikerült.

De ha mégsincs tévedhetetlen, akkor van remény, nem fog bebizonyosodni, hogy házasságon kívül nem is jó a szex. Gyertek az iFbe, szól a jazz.
_

Egy gonddal kevesebb

Januártól törvény szabályozza a cigizést. Vagyis törvény védi a nem cigizőket. A dohányfüsttől. Ha dohányfüstöt észlel egy nem dohányzó, rendőrt hívhat. Megkérhetné a cigizőt, ne úgy fújja, hogy ő szívja, de jobb ha rendőrt hív, ügyvédet fogad, bíróságra megy. Az nagyon szórakoztató. Összezavarodtam. Most megoldódott vagy nem? Ha igen, mi?

Mindenestre egy gonddal kevesebb. Megengedjük az iFben vagy ne, ez volt a bökkenő eddig. Ha igen, hol: lent, fent, kint? Ha nem, ki a franc jön majd kávézni? Mostantól no problem: a cigi illegális. (Azért a mieink (övéik) árulhatják.)

Van (volt) két tábor, az egyik a kávéhoz cigarettát szív, így vidul. A másik nem szereti ha a erdei gyümölcsök helyett cigifüstöt érez a kadarka gusztálásnál. Szerinte a rockfortnak sem áll jól a cigifüst. A nem cigizős tábornak az a véleménye, hogy az étteremben dohányzásra helyet kijelölni ugyanaz, mintha az uszodában bizonyos helyen megengednék a vízbepisilést. Győztek.

Azért a cigiseknek van hova nyúlni. Virtuális "e" világ. E-cigi. Villanyt vezetnek a nikotinba, ettől elpárolog, ezt szabad szívni, ez ellen nem lehet kifogás. Tilos a kifogás. Gyertek az iFbe, hozzatok e-cigit, egyetek, igyatok, hallgassatok jazzt. E mint Elemér pl.
_

A dolgok rendes menete

Tél van. A dolgok rendes menete szerint jobban fogy a forralt bor (nálunk az alkohol forráspontja alatt tartott forró ital), a marhasteak, tele vannak a fogasok télikabátokkal, ilyenek.

Ez egy olyan világ, hogy a kávéházban nem a napilapokból tudjuk meg a híreket, van emil fiók és hírportál rss. Tele a postafiókunk világ vége jóslattal. Az időjárással fenyegető jóslatokra legyintek (spam). Az utóbbi években (is) kiszáradt és kiöntött a Balaton, gondolom ezután is így lesz, volt már sok hó is meg kevés is Obertauernban, a 2009-es és 11-es jó évjárat Szekszárdon, a 10-es nem. Az idei tél rendkívül meleg, jövőre szunyogok és legyek hozzánk ránk a végpusztulást. De nem érjük meg, rendkívüli dolog történik, hideg lesz, sőt havazni is fog. Már havazik is. Végünk, ne menjen senki az utcára (úgy sem járnak a villamosok).

Bármi is történik, gyertek az iFbe. Szebb a téli hő- és fagyhalál, ha ehhez forralt bort iszogatunk, szól a jazz, illatozik a kávé, és nem kell éhenhalva meghalni: konyakos libaleleves, gorgonzolás sertésszűz, fehér csoki mousse stb. Még dumálni is lehet.
_

Bakelitről szól a jazZportré

Robel Teklemariam etióp, monomániás sífutó. Sífutó, dacára annak, hogy etiópul nincs is szó a sífutásra*. Sífut, mert imádja a sífutást és a versenyzést. Dacára, hogy nem nyer versenyeket, sok örömet szerez példájával másoknak is (nekem pl).

Kalocsai Ricsi monomániás fotós, a fényképezésről szól az élete. Imádja a fényképezést és a képeket. Abban is hasonlít Takleriamra, hogy sok örömet szerez az embereknek mániájával (többet mint Takleriam, Ricsi nagy fotós ugyanis). Jó nézni a képeit. "Aha" élményt nyújtanak, olyasmit látunk meg, amire azt mondjuk "aha, tényleg, észre sem vettem, hogy ez ilyen király kép lenne". Például Dresch Misi fehér mokaszinja vagy a Técsői Banda a borospohárban tükröződve. A muzsikálástól feszült arcok, a hangszereket érintő kezek, a zenére kész vagy éppen megszólaló hangszerek, a széles perspektívájú totálok a padlóról vagy a padlásról, mind aha, láttam, most már el sem felejtem.

Amit eddig írtam azt tudtuk a kiállítás előtt is. A kiállításhoz a képek közös fellépésén túl Ricsi még egy csavart hozzátett: játékos ötlet, de nagyon jól sikerült: régi bakelitlemezekre ragasztotta fel a fotókat. (A képek Pintér Jóska által tervezett borítóban megvásárolhatóak). Zenés a kávéház a sok portrétól. Köszönjük Ricsi.

*ha hinni lehet annak a forrásnak, ahonnan ezt veszem. Ez itt nem egy doktori disszertáció, ezért nem a szakma megbízható nagyjaitól másolok, de itt a forrás.

Nyár, piac, optimizmus

Amikor megláttam Kalocsai Ricsi lesifotóját Vikiről (aki a világ második legjobb kecskesajtjait gyártja a Bácshegyen) arra gondoltam, hogy télen lesz igazán ütős ez a kép. Hát itt van(nak).

A történet: Mire Ricsivel kiértünk a piacra Vikisajt már kevés volt. Szokás szerint Viki hamar eladta a sajtokat (40 kecske egy heti termését elkapkodja az egészségesre vágyó közönség, de marad azoknak is akik a jót szeretik és korán kelnek). A boltot tehát bezárta Viki és a fiúkkal rágyújtott egy sörre. Fáradtan is kecsesen tartja a sörösüveget, ezt Barna taníthatta, aki sokáig egyik reklámarca volt a Borsodinak. De dreherrel is tudja.

Tanulság: A piacot szeretjük, mondjuk a sok ökörséget de közben süt a nap, szól a zene, a gyerek hintázik, a kecske napozik, méregetjük vásároljuk az egyetlen jó, sőt legjobb, eredeti, házi-kézi, magyar, ős egészséges, bio... dolgot, bosszankodunk a bosszankodni valón, de béke van. Nem is lenne semmi baj, csak a piacvezetők ne akarnák önzően (ránk) kényszeríteni a tutit. A tutit ugyanis senki sem tudja, de inkább lesz, ha hagyják menni dolgokat.

Fontos: Az iFben (télen) Ricsi fotók, kecskesajt, zene, optimizmus ha (iff) bejöttök.

_

Édes üzenet a bóvliból

Tudományos következtetés, hogy a Fitch értékelése után a Ráday utcában nőnie kell a desszert fogyasztásnak. Ugyanis nem csak a bóvlisták kerültek bóvliba, hanem válogatás nélkül berántották az egész utcát, sőt. Vigaszt az édességben lelheti az újdonsült frusztrált, (hagyjuk az alkoholt a desszert utánra).

Szilveszterkor kóstoltuk először a M.E.ster üzenetét, (Ricsi fotós volt a másik teszt alany). Elégedetten mosolygott egy ideig, aztán előkerült a három kilós canon fényképzőgép, erről az élményről kell egy fotó. (Tessék észrevenni a zuhanó málnacseppet a kép felső sarkában)! Osztatlan siker a "fehér és fekete csoki mousse randevúja a sült almás pezsgőkrémmel": az újévi kijózanító forint esésig fenntartotta a jókedvünket.

Most nem írunk receptet, teret adunk inkább a kreativitásnak. Szóval a csoki mousse a tejszínhabba ügyesen belekevert csoki. A fehér csokishoz mi tettünk narancsot, a feketéhez málnát. A sült almás pezsgőkrémet a nevéből ki lehet kisérletezni. A málnát nem írtuk bele a névbe, az már olyan hosszú lett volna, mint a "Na mi úlság Wagner úr" hajónévben, ha még azt is hozzá írjuk, hogy "ezer éve nem láttam józanul". Ha nincs kedvetek összemaszatolni sok edényt, vagy össze akarjátok hasonlítani az iF desszertet az otthonival, gyertek az iFbe (múlt szilveszterkor, vagy a következő borvacsora heteiben).
_

M.E.ster és a faragás

Heti kérdés: megy-e a világ attól előbbre, ha az étel gondosan van tálalva? Megosztott a világ. Ha a nyers húsból a lakoma elkészítésének módja a nyereg alatt történő puhitás, feltételezem a tálalás fő szempontja nem az esztétikai élmény bevonása az étkezésbe. Az elkészítéshez szükséges lovaglással megtett távolság az étvágyról gondoskodik, a finomkodás pedig ellene dolgozik a másnapi hátranyilazással történő öldöklésnek.

Az Elbrusz nevű hegycsúcs mászásakor a Prijut 11 nevű menedékházban együtt táboroztunk egy svájci csapattal. Nekünk ez az úrias társaság reménytelennek tűnt. Nem tudtak alkalmazkodni a hegyi körülményekhez. (Az aluminium boritású házban éjszaka a termoszban csonttá fagyott a tea, nappal is sötét volt és hegyibeteg szédelgés). A svájciak alufólián terítettek és mindenféle színes (liofilizált) ételeket ettek késsel villával, szépen közösen, nevetgéltek, kvaterkáztak. Mi, vídia csávók, félig a hálózsákba bújva benzinfőzőn olvasztgattuk a havat a hátizsák alján porított leveskockát majszoltuk, és csodáltuk erőmutatványunkat. A svájciak másnap megmászták a csúcsot és elvonultak, mi még egy hétig ostromoltuk az Elbruszt, majd csekélyke sikerekkel elpucoltunk. (Az igazság úgy teljes, hogy következő tavasszal, kevésbé nagyképűen, kulturált körülmények között megmásztuk a csúcsot sőt a Kazbeket is, és jót síeltünk lefelé).

Tálaljunk szépen, beszéljünk udvariasan, éljük át a művészit és higgyünk a szakembereknek. M.E.ster, ahogy a neve és pl. a sült almás pezsgőkrémmel tálalt csoki mousse-ja is bizonyítja szakember. Éveket szánt arra, hogy megismerje az alapanyagokat, a fűszereket, a főzési, sütési stb. technikákat, a különböző kultúrák étkezési szokásait, és ezek alapján kialkítsa saját stílusát. Megtanult zöldséget faragni. Precíz szerszámokat szerzett és pillanatok alatt improvizálja a cukkini rózsát. Az igazi jazzkedvelők látják is a művészi utalást. Én így tenném a nagykövet asszony asztalára, nyereg alatt nem puhul (az usa husa).
_

Hihetetlen

Azt hiszem, hogy az utóbbi időben a leggyakrabban használt szavunk a hihetetlen. Jó napot kívánok, hihetetlen...

A beszélgetésben később ismétlődik a hihetetlen, ugyanis a paradoxonok nem hagynak nyugtot. A hihetetlen (önmagára (is) utaló kifejezés) paradox. Ha pl. akit meg akarunk győzni nem hiszi, akkor nem arra gondolunk, már hiszi, mert ami hihetetlen azt persze nem lehet elhinni, hanem arra, hogy jobban meg kell győzni, higgye, hogy nem hiszi (és majd ha akkor nem hiszi akkor már hiszi?)

Szóval a hihetetlen inkább érzelmi közlés, kényelmetlenül érint a szokatlan. Nem tudunk mit kezdeni vele. A szokatlan nem hihetetlen, a tényeknek ugyanis hinni kell. A relativitás elmélet eleinte hihetetlen volt, mostanra megszoktuk. Hiszünk benne, ami nem jelenti azt, hogy tudjuk miről beszélünk. Mert azt, hogy nincs (abszolút) idő, meg az egyenes görbe, azt azért nem hisszük. A kvantumok meg aztán már annyira hihetetlenek, hogy szavunk sincs rá, a kvantum ugyanis semmire sem hasonlít amit tapasztalunk. Még az MTV hiradójára sem, pedig az sem hasonlít semmire, ami a valóságban létezik.

A legjobb amit a hihetetlennel kezdhetünk, hogy gondolkozunk. A hihetetlen megfutamodik a gondolat elől, ezért is utálják ezek(...) azt aki gondolkozik. Egyébként is, gondolkozni jó, és sok drága kávét meg lehet inni közben az iFben.
_