2012. január 3.

Hihetetlen

Azt hiszem, hogy az utóbbi időben a leggyakrabban használt szavunk a hihetetlen. Jó napot kívánok, hihetetlen...

A beszélgetésben később ismétlődik a hihetetlen, ugyanis a paradoxonok nem hagynak nyugtot. A hihetetlen (önmagára (is) utaló kifejezés) paradox. Ha pl. akit meg akarunk győzni nem hiszi, akkor nem arra gondolunk, már hiszi, mert ami hihetetlen azt persze nem lehet elhinni, hanem arra, hogy jobban meg kell győzni, higgye, hogy nem hiszi (és majd ha akkor nem hiszi akkor már hiszi?)

Szóval a hihetetlen inkább érzelmi közlés, kényelmetlenül érint a szokatlan. Nem tudunk mit kezdeni vele. A szokatlan nem hihetetlen, a tényeknek ugyanis hinni kell. A relativitás elmélet eleinte hihetetlen volt, mostanra megszoktuk. Hiszünk benne, ami nem jelenti azt, hogy tudjuk miről beszélünk. Mert azt, hogy nincs (abszolút) idő, meg az egyenes görbe, azt azért nem hisszük. A kvantumok meg aztán már annyira hihetetlenek, hogy szavunk sincs rá, a kvantum ugyanis semmire sem hasonlít amit tapasztalunk. Még az MTV hiradójára sem, pedig az sem hasonlít semmire, ami a valóságban létezik.

A legjobb amit a hihetetlennel kezdhetünk, hogy gondolkozunk. A hihetetlen megfutamodik a gondolat elől, ezért is utálják ezek(...) azt aki gondolkozik. Egyébként is, gondolkozni jó, és sok drága kávét meg lehet inni közben az iFben.
_

1 megjegyzés:

Eszter írta...

Teljesen hihetetlen!
http://www.youtube.com/watch?v=D58LpHBnvsI