2012. május 22.

Levegő

Volt (és van) úgy, hogy a levegővel szívjuk a hazugságot. Üdítő találkozás ilyenkor a sátán és pepita segédje. aki (mint a bátyám, és Bulgakov) a frappáns válaszok nagymestere:

"- A külföldi művész elragadtatását fejezi ki afölött, hogy Moszkva technikai szempontból mennyit fejlődött...
- Valóban elragadtatásomat fejeztem volna ki? -kérdezte a mágus Fagóttól.
- Ó, nem, Messire, semmiféle elragadtatást nem méltóztatott kifejezni- válaszolta emez.
- Hát akkor mit beszél ez az ember?
- Ez az ember hazudik! - jelentette ki jó hangosan a pepita segéd, hogy a színházban mindenki meghallotta, majd Bengalszkijhoz fordult:

- GRATULÁLOK POLGÁRTÁRS A JÓL SIKERÜLT HAZUGSÁGHOZ!"

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita (Szőllősy Klára fordítása)

Gyertek az iFbe: a jó jazz szellőztet.
_

2012. május 15.

Les toits de Paris

Hogyan lesz a pesti francophil
? Az egyik módja, (ismerek ilyet is), hogy gyerekkorunkat Franciaországban töltjük, a papánk elvisz mindenféle jó helyekre, eszünk-iszunk finomakat és az iskolában nem sújt minket 400 csapás. Javít a kötődésen, ha otthon sújt.

A másik módja, ahogy velem történt. Az alsó tagozatban (épülő szocializmus) a munkásmozgalmi dalok között gyakran és lelkesen énekeltük a Marseillaise-t, jobban szólt mint "az amúri partizánok" (azért az is lelkes). A 20 óra című filmben (kötelezően néztük) Edit Piaf énekelt és az valami titkos célzás is volt, amit ugyan nem értettem de nem is kellett ahhoz, hogy szeressem.

A legnagyobb élmény gimnáziumi: Radnóti Miklós. "Két napja így zuhog, s hogy ablakom nyitom, Párizs tetői fénylenek.." Nem csoda, hogy ellenőriztem
"a Boulevard St Michel s a Rue Cujas sarkán" valóban "egy kissé lejt a járda".

Ça Va. Holnap az iFben francia sanzonok: Brel, Brassens, Vian...Tessék jönni, egy kis Párizs...
_

2012. május 5.

Kávé, szerelem, matematika

Van egy mese a matematika professzoráról, aki az előadásán a táblára írt állításokat nem bizonyítja, csak megjegyzi, hogy az állítás igazsága magától értetődik. Egy bátor tanítvány rákérdez az egyik állításra: "professzor úr, felülről a harmadik állítás valóban magától értetődő?" A professzor nézi a táblát, sokáig gondolkozik, aztán leül és papíron firkálgatva mélyen gondolkozik. Már majdnem vége az órának, amikor felderül az arca és felkiált: igen, persze magától értetődik.

Aki nem matematikus, ebből a történetből annyit általában ért, hogy fura, maguknak való, bolondos emberek a matematikusok. Pedig ez a történet az élet értelméről is szól. Elmondom Don Giovannival:

Don Giovanni és szolgája Leporello sétálgatnak. A nőkről, a hódításról megy a szó. "Ebben a városban minden nőt könnyű megódítani" mondja Don Giovanni, a csábítás nagymestere. "És Donna Elvira"? kérdezi Leporello. "Megmutatom, hogy igazam van" válaszol a Don.

Ettől kezdve a Don Giovanni reggeli sétáin magába zárkózva, zaklatottan jelenik meg, gondok, reménytelen szerelem jelei látszanak az arcán. Így telnek a napok. Aztán váratlanul, hetek múltán Don Giovanni újra a régi, boldogan indul a sétára. "Na, ugye!" csap Leporello vállára, aki máris a regiszteres füzetébe írogat.

A kávémester története is ideillik. A kávé főzésekor megfelelő finomságúra daráljuk a szemeket, egy adagot a tartókába mérünk, tömörítjük, helyére illesztjük és megnyomjuk a gombot. Egyszerű. A mester eljött az iFbe, hogy megmutassa, milyen a jó kávé. Négyszer-ötször megismételte a műveletet, megkóstolta az eredményt és elégedetlenül kiöntötte. Hatodszorra diadalmasan átadta: ilyen a jó kávé, látod milyen egyszerű elkészíteni?

Gyertek az iFbe (minden hatodik kávé tökéletes).
_