Nehéz műfaj: ránézésre minden eldől. Persze lehet egy képet nézegetni sokáig, érdemes is olyikat, ahogy a jó novellát is érdemes olvasgatni. A szimpátia viszont első látásra eldől.
A hangszerét szállító angyal és azon huncutul klimpirozó puttó azonnal átmelengeti a lelket. Ezt a pillanatot nagyon elkapta a Zsófi. A fotó közvetlensége miatt azt hinném (ami valószínűtlen), hogy a kép valóban cimbalom szállítás közben készült. De az is valószínűtlennek látszik, ami szerintem a valóság, hogy a szereplőkhöz kitaláltak egy történetet, a fényeket és a hátteret elrendezték, a kellékeket, ruhákat gondosan megválasztották és néhány próbálkozás után elkattintották a képet. Azért valószínűtlen, mert ha így lenne, és nem lenne nagyon profi a fotós, az angyal mosolyán, vagy Rózsa mozdulatán látszana valami mesterkélt.
Most jöttem rá a titokra: a képen a szereplők saját magukat alakítják, a fotós pedig nagyon jól lát, képzel és ír fotónovellát. (Ld. még "Berlin felett az ég". Nem is tudom, hogy jön ide, de nem baj.)
Raffay Zsófia "Zenészportrék" c. kiállítása az iFben. A képen Farkas Rózsa és Balogh Kálmán cimbalom művészek.
_
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése