2012. december 27.

Beépített ember


Saját kárán (sőt hasznán) is tanul ki-ki. Pl. Vázsonyi Jancsi, aki az egyik hideg estén kis bélelt kabátkájában bejött az iFbe. Bent szólt a jazz: a Csurkulya-Eichinger projekt cimabalmozott-gitározott. Jól éreztük magunkat néhányan, akik hallgattuk, forralt bor és virtuóz, dallamos jazz, az élet szép.
 
Szóval jövetben a János 'itt a piros, hol a piros'-on elvesztett néhány eurót, de boldogan újságolta, hogy rájött a trükkre: "van egy beépített emberük a közönség között!". Az 'itt a piros, hol a piros' hálás vitatéma, kifejtettünk néhány elméletet (miért nyernek folyton). Mindegyiknek az a tanulsága, hogy ne játszunk az utcán itt a piros-hol a pirost, de minden elmélet próbája a gyakorlat, ezért aztán jól megélnek ott az emberek (a beépített is). Amikor kifogytunk a szóból, felmentem a galériára, a klaviatúra mellől hallgatni a jazzt. Arra figyeltem fel, hogy a cimbalom-gitár duó úgy szól, mintha szaxofonon is játszanának. Rögvest beugrott a kulcsszó: "van egy beépített emberük a közönség között!" A beépített embert könnyű volt leleplezni, mire leértem a János, a beépített ember, épp dugta vissza a kis (és vadonatúj) szoprán szaxofonját a kabátbélésbe. De a követkző számnál is elővette, Tibiék standardozni kezdtek, show time!

Saját kárán-hasznán tanul az ember: kevés vendég nem a világvége az december 21. December 20-án este a világvége jól kezdődött, köszönjük TibiJózsiJános! 

Ti meg gyertek az iFbe, mert az anyagi csőd után mégsem lesz (beépített) iF. Addig jazz és más finomságok.
_

Nincsenek megjegyzések: