Kézműves sörök

A sörívás komplex, mint a függvénytan és a közigazgatási eljárás. Lehet inni a szomjúság ellen, az alkohol végett, a társasági élet kedvéért, az ételt leöblítendő, színvonalas szórakozást keresve vagy nehezen megkeresett pénzecskénk tartalmas elköltése céljából.

A sörivás előtt általában nem fogalmazzuk meg a motivációt, de valami személyest keresünk. Kivétel kettő a szomjúság: szomjúság esetén értelmetlen a kérdés, hogy milyet, mennyiért, gondoljunk csak Rejtő Jenő hőseire (Elátkozott helyőrség?), akik a szomjhalál szélén a sivatagban összeakadnak egy jól felszerelt expedicióval. Adjanak inni kérésükre a hülye de előkelő válasz: mivel szolgálhatok, whisky, pezsgő... A másik (motívum) a negyedik korsó, amikor már az íz és a cimke másodlagos, az első három korsó követeli a többit.

Szóval kulturális kérdés a sörivás. Hol és mit. A wernesgrüner hívószó az NDK nosztalgiára és a finom cseh-német sör imidzsre épít. Bővítési ötletünk (a szomszéd Skanzentől kölcsönöztük) a finom, jó minőségű, a nagy sör nemzetek legjobb söreit magyar virtussal megközelítő-túlszárnyaló hazai kézműves gondolatra épít.

A köleses sör ötlete egy szakdolgozat témája volt 2003-ban (Szilágyi Andrásé, aki tegnapelőtt végigfocizott egy dupla köleses hordót az Erkel utcától az iF-ig). 2008 óta Jászdózsán főzik a kölesest. Borostyánsznű, a kölestől karamellás ízű nagyon kellemes innivaló. Vezetgetheti András az új hordót, két nap alatt lefogyott a hordó, fel kell tenni a Tuck barátot. Ez a sör dacára friar Tuck sherwood-i történetének a belga vörös sörökre emlékeztet, jobb mint a satan red, ami eddig nehezen került ki a hűtönkből. A tuck barát Győrzámolyban készül.

Gyertek sört inni az iFbe!

Az élet sója az iF gyömbéres sütiben

Sok helyen adnak a kávé mellé sütit. Többnyire gyári keksz, celofánban vagy reklám csomagolásban. Az iFben magunk készítjük. Vajas süti, nem egyszerű elkészíteni, a meggyúrt tésztát alaposan le kell hűteni, hogy sikerüljön jó méretű szeleteket vágni. Egyenként, szépen berakjuk a tepsibe, úgy küldjük a sütőbe.

Az izgalom a tésztában a gyömbér és a nagyszemű só. Vidám érzés az édes tésztában belefutni a sós ízbe. Váratlan, szép futam a zongorán.

Várunk csak várunk. Miss Marple, ha élne ide küldené a meggyilkoltakat. Gyertek már az iFbe, bezárunk, észre és sem veszitek.
_

Miért lett Berki Tamás (csak) második Szocsiban?

Nem ma volt, 77-ben. Kellett vinni a versenybe egy orosz dalt, oroszul. Az Astoria szállóval szemben volt a Szovjet Kultúra háza, oda ment be ifjú énekesünk egy autentikus szovjet dalért. (Ki volt akkor az Astoria igazgatóhelyettes elvtársa?) A portás leültette (szagyissz, szijcsasz) és böngészni kezdte a telefonkönyvet, hogy találjon egy megfelelő elvtársat a művész elvtárs számára. A művész elvtárs ezalatt a váróban az orosz nyelvű brossúrákat tanulmányozta (nem volt jó jegye oroszból, inkább csak a képeket). Szerencséje (jó vagy rossz?) úgy hozta, talált egy dalt: kottát szöveggel, pont ezt kereste. Da szvidányja, mondta, nem várta meg az elvtársakat, ment egyenesen Szocsiba, a vonaton magolta a szöveget.

Az orosz dalok, a verseny fő attrakciója, a harmadik, utolsó napra maradt. Első nap óriási siker Berki vezet, közönség tombol. Második nap: még nagyobb Berki siker, Szocsiban szobrot készülnek állítani Tamásnak. Harmadik nap önbizalommal tele, már csak a koronát kell feltenni a hosszú í-re. Szép oroszsággal, remek előadásban elhangzik Boulat Okudzsava egyik dekadensnek, a szocialista művészet felfogással ellentétesnek ítélt és elrettentő példaként a brossúrába bekerült dala (gondolom a szamizdatosok kedvence). Fagyos csend, bilincscsörgés.

Berki Tamás kimagyarázta: szerencsétlen(?) véletlen. Nem vitték el, de aznap nulla pontot kapott. Így lett második Berki Tamás Szocsiban, a nemzetközi énekversenyen 77-ben.

A történetet 35 évvel később, az iF étlap eléneklését követően, maga Berki Tamás mesélte nekem. Viccesebben mint ahogy leírtam, de GYERTEK az iFbe! (fotó Oszkó Péter, Berki rajongó)
_