Kromatikus Kód

Nagyon kedves ajándékot kaptam szülinapomra Vincze Palitól: dalt komponált és a Relax Lite zenekarral el is játszották az iFben a megfelelő napon. (Azóta többször is felcsendült, (már a Nagy Relax-szel is, a 25-ik születésnapi koncertjükön), sláger lett a dal, benne lesz a Real Book-ban). A dal címe: The Code. Azért ez, mert a nevemben található néhány zenei hang (gondoljunk itt a h-ra, az f-re a g-re és a többire) adja a motívumot. Ímmár kikerülhetetlen, hogy a nevem ne maradjon fenn a dallal és sztorijával együtt. Jobb mintha krátert neveztek volna el rólam a Holdon pl.

Sokat gondolkoztam, mivel viszonozhatnám Palinak a kedvességét. Kézenfekvő lenne fúgát írnom neki (mint Liszt Bachnak) de két okból is megakadtam, nem vagyok Liszt (nem tudok zenét szerezni) és Pali sem Bach, kevés benne a jó betű. Viszont nagyon régen konstruáltam egy majdnem diszjunkt megszámlálhatóan végtelen halmazokból álló halmazrendszert, amelyiknek a kromatikus száma nagyon végtelen, több mint megszámllható.  Neki ajánlom tehát ezt a konstrukciót, és ha emiatt Kromatikus Kód néven közölné a dalt a Real Book pesti kiadásában, jó sztori lenne: nem is azért kromatikus mert sok benne a félhang, hanem mert majdnem diszjunkt. 

Kösz Pali, várunk az iFbe előszilveszterezni. Hozd lsz a Chromatic Code-ot! 

_

Vízfesték és filozófia (Merényi Dávid képei az iFben)

Merényi Dávid: Önarckép

Megint szép kiállítás van az iFben, Merényi Dávid olaszországban készült akvarelljeit mutatja be. 

Az én esetem a képekkel a következő. A galérián szöszmötöltem, amikor a lépcsőn megjelent egy különcnek látszó úr, örömömre mind a ketten érdekesnek találtuk a találkozást. Azon az alapon, hogy kiderüljön, honnan ismerjük egymást, dumálni kezdtünk. Leköltöztünk a kávézó cigizős szakaszába. Győri István festő volt a látogató, de nem sikerült régebbi találkozást találnunk a múltból, pedig hosszú ideje élünk együtt ebben a városban. A képzőművészeti egyetemen a kiállításokat rendezi, jött megnézni az ismerős kiállítását. Megtudtam, hogy a festő átlagban keveset dumál, de nekem más lesz a tapasztalatom: "Amikor festek órákig hallgatok, de gyűlik a mondanivalóm. Aztán ha végre van kinek muszály beszélnem". Rájöttem, hogy mint a mateknak, a festészetnek is megvannak a nagy megoldatlan problémái. (Talán jobban kellett volna figyelnem Marsovszki tanár úr óráin). De ez a probléma nem fogalmazható meg precízen, mint az ABC sejtés,  a látvány maga a probléma. A megoldásának minden festő újra, előről nekifut.  A régiek munkája részletezi, árnyalja a helyzetet, de a művész maga építi fel a világát. 

Voltak a Vadak -Fauves, valahogy így mesélte. Nem kell már egy színt olyannak festeni amilyen, hanem amilyennek látszik. Vagy látni akarjuk. Dávidnak ezeken a képein kevésszer látok ilyet-mondta. Az aluljáróban graffititinek ki kelllene ugrania azon az emeleti kis négyzet alakú képen. De az önarckép szemén ott van az a kék, arról beszélek. Az valami,- igy mondta, ha jól emlékszem.

Amikor elment felmentem, néztem az önarckép szemét. Semmi kék, honnan veszi -gondoltam. Aztán beugrott, nem a bogara, a fehérje kék. Azóta ez a kék odavonz, sőt látom akkor is amikor nem. Tud ez a Dávid.

Gyertek az iFbe, még láthatjátok az itáliai utazást (is)! 

_

Csend

Kalocsai Richád fotója. Jazzbarokk az iFben

Volt idő, sőt az idő legnagyobb része ilyen volt, amikor értelmetlen szóösszetétel volt az élő zene. Más nem volt ugyanis. Csak élő színház volt, nem volt rádió, tv, mozi. Mekkora élmény lehetett a művészetre fogékony gyerekeknek egy operázi előadás? Az élmény elragadó, a hatás életre szóló. (Na jó, biztos azt is el lehetett rontani, de talán nehezebben mint ma, amikor az átlag gyerek kétségbeesik, ha nem mehet ki azonnal). Ezt fejtegettem Józsinak a kitűnő bőgősnek. Ő azt válaszolta, hogy régen és akkor csend volt. Kötelezően. Zajok voltak persze, de azt a zajt ma inkább csendnek mondjuk (ld. vidéki csend). Zeneileg mindenképpen csend. Reggel felkelsz, csend, reggeli csendben. Kutyaugatás, ajtó nyikorgás, edényzörgés, de semmi ami ezeket elnyomja. Munka, szerszámzörgés, munkazaj, beszéd de csend. Aztán este a koncertre menet még mindig csend, szekérzörgés, zsivaj de nincs zene. Az első zenei hang a hangolás. És ha megszólal a muzsika az szíven üt mindnképpen. (Ha nagyon el nem rontják).

Ma már nincs csend, hacsak szorgalmasan el nem bujunk a zajból. A telefon zenél, szignálok, hirdetések, a pályaudvari bemondó recsegve zenél.  Szerencsére az autók leszoktak a dallamkürtözésről, helyette jön a posta, vagy a tesco rádió. Nehezebb lett muzsikával szórakoztatni, elvárják a rendkívüli produkciót, mondja B.H J. (Barcza Horváth József)

De a szép, élő zenének megmaradt a varázsa. De oda kell figyelni, különben elveszik a zaj zenében. (Mindenre oda kell figyelni, de a fontosra és a szépre mindenképpen). Gyertek az iFbe pl.

_

Vukán Gyuri

Négy évig volt rendszeres helyszíne a CAE triónak (Vukán György-Berkes Balázs-Balázs Elemér) az iF. Utoljára egy hónapja sem, augusztus elsején ment az önfeledt zenélés. Hihetetlen és emészthetetlen a hirtelenség, ahogy vége lett.

Gyuri már először is otthonosan, zsebre dugott kézzel jött be, mögötte a beszédes tekintetű Berkes Balázs a bőgővel, mögöttük Elemér, hercegi tartással. Megismerkedtünk Gyurival, akkor és attól fogva régi jó ismerősként kezelt, mint szinte mindenkit -aki nem kommunista. Sokat mesélt, szünetekben szünet nélkül dumált.

Mesélt a nehéz körülményekről, amiben felnőtt és tanult. Vend származásáról. Nagyon haragudott a kommunistákra, akik miatt a család sokat szenvedett. Egyedül maradt, barátok, haverok, zenésztársak, rajongók vették körül, de a családból senki sem maradt. 

Idejét a zene töltötte ki. "Ha nem zenélek, zenét szerzek -mondta-. Minden nap. Rengeteg zenét írtam,  (Tudjuk, 150 körül van csak filmzenéinek száma és számtalan más műfajban dolgozott). Mindet odaadtam Pannonhalmának, így talán egyszer még lesz velük valami, nem vesznek el. Amikor láttam a főapátnál bőr kötésben megkönnyeztem" -úgy emlékszem, így mondta, már tudjuk, utolsó koncertje előtt. 

Madarat tolláról, embert zenéjéról... és barátjáról. Berkes Balázzsal 52 évet játszottak együtt. Ötvenkettő. Év.

Bacsó Kristóf írta halálákor, hogy nagyon nő odaát a zenekar. Amikor átérek, igérem, elmegyek a koncertjére. 

_

Nézik mint a cukrot

Viszló Sára kiállításáról van szó. A szecesszió cukros világából a legemlékezetesebb kóstolót Prágában vettem, zöld abszintot szopogatva tértünk be Mucha plakátjait nézegetni. Az abszint és a szecesszió is alliterál Sára három képből álló sorozatára, aminek egyik darabja, (a legszecibb) itt is látható (a másik kettőért, és a kiállítás többi festményéért sürgősen az iFbe kell jönni, vagy kattintani). A csinos csíkos zakót  hányavetin magára kapó fotós lány és modellje képét  egy múlt századi fényképalbumban találta és festette újra abszintos absztrakt lenyomatával együtt. A két fénykép-festménnyel megmagyarázva nem is olyan absztrakt az absztrakt. (Így van ez az élet más területein is, pl a lineáris operátor fogalma nem is olyan absztrakt ha a kétrés kisérletben botlunk bele.)

De vissza a cukorhoz vagyis Sára vonzó képeihez. A jó cukrot is a neve adja el, telitalálat a cím: "Gribouillage". Nem tudni mit jelent, de franciák is, magyarok is telitalálatnak érzik. A műélvezetben az érzés a fontos, az érzés teszi, hogy alig győzzük nézni a képeket.

Gyertek az iFbe megnézni a Griboullage-t, mert nézik mint a cukot.

_

Nem olyan, AZ

Tim Ries és Sárközy Lajos

Gyárfás Pisti mesélte: "Chat Bakerrel játszottam. Az volt fantasztikus, hogy amikor elkezdett fújni, az nem olyan volt, hanem "AZ".

Nem megy ki a fejemből Gyafi észrevétele. Számtalan nagyon jó zenét hallani ami olyan mint... De van, amikor a zene nem olyan, hanem megismételhetetlenül "az". Ezt az "azt" éreztük hetedikén (is(!)): Tim Ries és az East Gipsy Band játszott az iFben. Tim barátunk elérzékenyülten mondta a koncert után Sárközy Lali-ról: úgy hegedűl mint Itzak Perlman, de Perlman nem tud úgy improvizálni mint a Lali, (sőt gitározni sem). És akkor még ott vannak a többiek Balázs Józsi az alapító zongorista és Elemér testvére a doboknál, Balogh Guszti énekel, Pecek Krisztián bőgőzik, Oláh Vilmos cimbalmozik. Elemér úgy kommmentálta: játszottunk New Yorkban, Brüsszelben meg sok helyen, de ez volt a legjobb koncertünk. Neki elhiszem, Ő ott volt mindegyiken, az első sorban.

Az iFről (néha) azt hiszem, hogy "az a hely". (Máskor, hogy vigye az ördög mindenestül). Nem hiszem, hogy van még ilyen a világban. Ha van is, akkor az másképpen "az".  Gyertek kipróbálni. Jó mulatság, jobb mint púpos bálnán lovagolni hurrikánban.

_

Száz év

 "A színházban itt táncolnak a legjobban, mindenki nagyságos úrnak érezheti magát az emberforgatagban, ha tegnap szabadult is ki a tömlöcből, az orvosok nagyszerűen gyógyítanak, a fiskálisok világhíresek, a kis partájnak is fürdőszobája van, a boltosok találékonyak, a rendőr vigyáz a rendre, az úrinép kellemetes,  a lámpások reggelig égnek, a kísértet nem jöhet be a házmester miatt, a villamoson óra alatt eljuthatni a város legtávolabbi részébe, a fővárosi tanítók és tisztviselők lenézik az államiakat, a nők olyan műveltek mint akármelyik színházi újság, a hordár udvariasan köszön az utcasarkon,a fogadós kezében tartott kalappal kérdezi étvágyadat, a bérkocsis áhítatosan vár rád naphosszat, a masamódok megesküsznek, hogy feleséged a legszebb asszony, a leányok tisztelettel hallgatják politikai eszméidet a mulatóban, az újságban dícsérettel olvasod a neved, ha szemtanúja voltál egy életmentésnek, csupa hírneves, országházi férfiak köpködnek a kávéházi kertben, rád segítik a kabátod, és harminckét aranyfogát mutatja a temetésrendező, amikor búcsút vettél a várostól."

Száz éve, hogy Krúdy ezt írta. Azóta változott, az utóbbi időben különösen más a módi, de az országházi férfiak köpködnek. És lett nemzeti dohánybolt hálózat.

Gyertek az iFbe,  mindenki jól érezheti magát. (Persze csak ha elegen jöttök, addig én maradok a kivétel..)

_

ZWICKLE

Prágában nem láttam még zwickl-t, de biztos csak azért, mert nem figyelek eléggé. Először az iFben találkoztam a Fóti Zwickle-el, nem is tudtam kit tisztelhetek a barátságos, békeidőket idéző nevű sörben. Vasárnap  Bécsben a Porzellangassen szintén Zwickle-t csapoltak, hát rákérdeztem közös brátunkra a Wikipediára és Imrére. Szóval a Zwickle egy sörcslád, könnyű világos sör, legtöbbször öt fok alatti szesztartalommal, szüretlen és erősen komlózott. Van még sok fontos fölösleges infó, amit jól esik átbeszélni sör mellett, pl. mi a különbség a Keller Bier és a Zwickle között, miért prémium a Fóti Zwickle stb.

A lényeg, hogy gyertek az iFbe sörözni! Ahogy a nagy költő bölcsen megjegyezte: itt az idő (nyár). A cigi beszerzése úgyis egyre bajosabb, legyen akkor sör és jazz, nagy társaságban egy két szál cigit mindig lehet szerezni.

_

(Még) Egy normális nő, Aschoff Lili

Az élet nehéz, tudjuk meg már a könyv borítójáról, de ezen nem lepődünk meg. Volt már velünk is úgy, hogy ostobának tetszett a "illemtan fiataloknak" címben a "fiataloknak". Piros ceruzával besatírozzuk, és dühösen megállapítjuk: az élet nehéz. Így már jó is a cím!  (Ha tudomásul vesszük, hogy nehéz az élet, már nem is annyira nehéz: ezt hívhatjuk paradoxonnak. De most Lili a téma, nem Smullyan).

Lili (sem) írás közben tudta meg, hogy az élet… milyen is? Nem rég szabadult viharos kamaszkorából, amikor is cigivel telefüstölte Európa jó néhány kocsmáját, miközben az alkoholkészleteket magába töltötte. Az ősök vére nem válik vízzé, maradt ereje a rohanásra az élet mélyvízében. De hová is?

Mindig is író akart lenni, beiratkozott VisArt-ot tanulni. Három év egy másik mélyvízben. Diplomamunkaként maga írta, rajzolta, tipografálta könyvvel rukkolt ki. A könyv nem egyszerűen csak tetszetős, van mondanivalója. Légy normális, ez a megoldás az élet nehézségeire. Mindig kínálkozik normális út, csak normálisan kell gondolkozni. Lili látott példákat a családban bőven olyanokra, akik a normális nyomában élték-élik életüket. A "normálisok" persze messziről látják, hogy ezek aztán nem normálisak. Van ebben még megfejtendő: lesz az életműnek folytatása, higgyétek el.

Addig is normálisok, nem normálisok, gyertek az iFbe: Aschoff Lili könyv lapjaiból van kiállítás.

_

Foto, film, festmény: Szikra Ági

Élmény Szikra Ági festményeit nézegetni. Kinézni az esőbe az ablakon át, a legnyugalmasabb élmény. Minden rendben, esik, de nem kell megázni. Odakinn ázik a föld, jó hallgatni, nézni, meleg italt töltünk, otthon vagyunk. Ugyanez az autóból. Zivatarhoz való cd-t teszünk a lejátszóba. Andante tételt. A város fényei, elsuhanó tájak, valahogy belülről nézve, a vászon az ablak. Ha esik,  vízcseppek állnak meg, folynak le  az üvegen (vásznon). Vízcseppet festeni nehéz, hát még ennyit. Zen dolog lehet. (Vajon van Áginak kedvenc vízcseppje a képein?)

Van az a kép a magas falon felül: buja park a sejtelmes (ellen)fényekkel. Ismerős érzés nézni. A Jóska (Pintér) mondta meg, hogy honnan ismerős. Nagyítás! Thomas (játssza David Hemmings) fényképezőgépének keresőjén, lencséjén keresztül látjuk a parkot, ha nagyítjuk talán megtaláljuk a sejtelem okát. Innen is tudjuk, hogy az élet  játék a nem létező teniszlabdával. Viszont a képeket nézni élmény. 

Gyertek az iFbe Szikra Ági kiállítást nézni (VENNI IS LEHET: képet sört egyebet)!

_

1=2 ? Logika és valóság

Az iF (boldogító) tábláján olvasható ez a mélyenszántó megállapítás. Mélyenszántó, mert ha melléírnánk a kevésbé boldogító, de igaz megállapítást, hogy 1ǂ2 akkor már csak néhány lépés a Riemann sejtés igazolása (egymillió dollár!). Üröm az örömben, hogy a két megállapításból együtt nem csak a Riemann sejtés, de annak a tagadása, sőt minden épkézláb megfogalmazott állítás levezethető. (Reductio ad absurdum, visszavezetés az abszurdra, eset szétválasztással: mi van ha 1=2 és mi ha 1ǂ2. (házifeladat))

Akkor mégis hogy van ez? Egyedül Kópé barátom tette szóvá a kiírást, pedig minden olvasni tudót fel kéne háborítson, de legalább meg kéne nevetessen egy ilyen butaság. Élünk a Ráday utcában, körülöttünk harsognak a buta (hamis, egymásnak ellentmondó) kijelentések. De, -visszavezetés az abszurdra-, ha egyre abszurdabb megállapításokat vezetnek le, egy ponton észre kéne (fogjuk?) venni, hogy a kiindulási állítással van baj (egy másik tulajdonsága a logikának, hogy hamis állításból minden levezethető). De valahogy ez megy ki a köz.. mégsem nevezem gondolkodásnak, ami akkor csinálódik, amikor úgy mondjuk: gondolkozunk.

1ǂ2, és jobb ez így. Mint ahogy az is jobb, ha nem fogadjuk el logikai érvként pl. a fenyegetést. Viszont valóban: a boldog óráknak nevezett időszakban az iFben egy pálinka boldogtalan áráért kettőt adnak. Gyertek az iFbe és maradjatok este 10 után. Kettő vagyis négy (adag) pálinka elfogyasztása után csoda történik: nem bosszankodunk tovább, tudunk nevetni a butaságokon. Aztán elalszunk.

_

A RickZsófi

https://www.facebook.com/rick.zsofi?ref=ts&fref=ts

Amikor néhány hónapja a színházakra is járó rossz idők szele az iFbe sodorta Zsófit, még nem tudtam, hogy ő a RickZsófi. Szélvészként sajátította el újságírás szüneteiben a felszolgálás és csapolás fogásait. Prominens vendégeink nagy része barátként üdvözölte, facebook oldalaink népszerűségi és tartalmi mutatói gyorsabb emelkedésbe kezdtek. Zsófi riportképei és twittjei a pultból megtették hatásukat. Hanem korszak is köszöntött (be).

Szóval Zsófi sokoldalú, ír, zenél, fényképez, kiállít és sört is csapol (innen-oda biciklizik). Kiállításának anyaga az elmúlt két év könyvnapjain készült író portréi. A kiállítás megnyitóján Szűts Miklós arról is beszélt, hogy Zsófi szubjektív objektíve optimistának látta az írókat. Kifejezte reményét, hogy csak szubjektíve látja szubjektívnek Zsófi objektívjét, a rossz idők és a rossz minőség, ahogy a képek is mutatják, vesztésre állnak.

Annyit tennék hozzá, hogy a szubjektív objektív mögött ott piroslik a lobogó hajkorona és Zsófi,  az obketív elé kerülő pesszimista is kénytelen tudomásul venni pesszimizmusa pillanatnyi tarthatatlanságát. Rick Zsófinak pedig dukál a (nyelvileg persze helyteleníthető) határozott névelő.

Gyertek az iFbe, van itt RickZsófi: ír, zenél, fényképez, kiállít és sört csapol.

_

A jó jazz zenésznek szaga van

Kovács Gyulát, mr. Dob-ot, idézte Gyafi: "a jó jazz zenésznek szaga van". Nem kell szó szerint érteni, lefordíthatatlan nyelvi játék, a szavakon túli lényeget akarja kifejezni. "Én értem mire gondolt a Kovács, neki volt jazz szaga", magyarázta tovább.  (Pitypang kutya egyetértene: mesélte (a kutya), hogy a zenész szaga változik ha játszik, függ attól mit, hogyan...).

Kedd este mr. Dob is érezte volna a jazz szagot az iFben: Sárik Péter-Gyárfás István duó mulattatott és mulatott. (Reményeim szerint minden este érezné, sőt már beitta magát a szag mozdíthatatlanul a iF logo-ba is). Gyafi és Peti nagyon jó hangulatban voltak, a zene után, még benne dolgozott az öröm, amit a tökéletes együttműködés okozhat. Értették egymás gondolatát, hozzátettekek, variálták a egymás mondandóját aztán együtt, mint egy hangszer, egy játékos szólaltak meg két hangszeren, mindkettőjük örömére.

Herbie Mann szólt a gépből. "Vele játszottam" mondta Gyafi, " kétszer is. Épp hetven éves volt. Képzeld el, hogy megszólal melletted egy dallam és nem olyan, hanem AZ". 

Nekem a Sárik-Gyafi a Sárik-Berki, Gyafi-Fekete Pisti, Fekete Pisti-Halper Laci, Vázsonyi-Jász, Dresch-Lukács... folytathatnám az AZ-okat sokáig. Gyertek az iFbe!

_

Kávés sör

Kovács úr és a brokát (Folyékony kenyér blog)

A Kaltenecker kávés sörét úgy készíti Kovács úr Rozsnyón, hogy pörkölt kávészemekkel ágyaz a Brokátnak. A Brokát szlovák kézműves sör létére a Cseh Köztársaság Söre (is) lett. Ennyi információ alapján úgy döntöttünk, hogy a Kaltenecker sörei közül elsőnek a kávésat tesszük a csapra, végülis mi egy kávéház vagyunk. Meg kiváncsiak. 

Gyertek az iFbe. Van üj tavaszi étlap, jó zene és lehet kapni kávés sört!

Ír Vörös sörmojito

Kedvenc gasztrobloggerünk Magyar Elek (1875-1947) nagy jazz rajongó is volt (remélem). A kombinált italokról azt írja, hogy "egészen új ízek jutottak tudomásunkra a báritalok útján". 

Kétféle sznob létezik, az egyik állítja, hogy a pálinka és a sör nem alapanyaga a kombinált italnak, a másik szerint minden megengedett ebben a műfajban, ha jó (inkluzíve bor, sör, pálinka). Mi a második sznobhoz tartozunk, (kivéve amikor a vita úgy kívánja). Nekiláttunk sörkoktélt készíteni Vásárhelyi Pif István beer gastronomy gastrobloggerrel.

A feltalálás rögös ütján eszembe jutott egy harmadik remek blogger haverom (Woody Allen) blogbejegyzése a szendvics feltalásáról. Hasonló horderejű találmányok létrejöttéből következtetett a nehéz kísérletekre, pl. amikor három szelet kenyér tetejére tettek egy parikát és csapnivalónak ítélték az eredményt. Nekünk Pif-fel és Pannival elsőre sikerült összeállítani az iF sörmojitót, gyertek szépen megkóstolni: kombináltuk a májusi borról szerzett tudásunkat a ír vörös sörrről kapott benyomásainkkal és létrejött a "nagy mű". Önbizalmunk az egekben, következő lépésben a relativitás elmélet és a kvantum mechanika összebékítését fogjuk megoldani. megfelelő mennyiségű sörmojitó után talán sikerülni fog.

Gyertek az iFbe!

A Könyv

Eck Imre Gábor fotója

Erdős Pál szerint létezik a Könyv, amelyikben a matematika összes tétele van felsorolva a legszebb bizonyításukkal együtt. A baj, hogy a legfelsőbb fasiszta ezt a könyvet elrejti a matematikusok elől, ezért neki Hajnaltól Hajnalig (Szemerédiig) kell gondolkoznia és gondolkoztatnia, hogy megtalálják a Könyvbeli Tételeket és Bizonyításokat.

Bár nem mondta, de úgy képzelem, hogy Eck Imre Gábor szerint is létezik a Könyv, amiben minden tárgy a legszebb fényképével szerepel. Erdőshöz hasonló izgatott szorgalommal keresi ezt a legszebb képet, hazavisz, beállít, világít, exponál, kidolgoz, másol, retusál, szkennel, nyomtat és minden fázisban fúr, farag, javít, újra kezd, kicserél, átgondol, olajoz, hangol, rendez, gyűjt fáradhatatlanul. A gyűrött, poros, öreg sokszor használhatatlan tárgyak elgondolkodtató, gazdag fotókon jelennek meg. 

Erdős és Imre munkáit megismerve az az érzésünk támad, hogy bepillantottunk a Könyvbe és Képmellékletekbe.

Eck Imre Gábor kiállításának megnyitója április 15-én hat órakor az iFben.

Vödric cukrász bodagja és az iF

Roadshow! Az tegnapi helyszín a Keszthelyi-hegység (foto) ahol Pitypang kutyával sétáltunk (tél?), friss, zöld medvehagyma mezőkre találtunk. Vödric cukrász Fehér Béla 49-es szabadságharcos roadshow-jából a "Kossuthkifli"-ből ismerős. Pozsony-Debrecen utazása során Vördicet egy fogadóban friss bodagillat fogadja. Miután jól befalatoznak, azt a tanácsolja a fogadósnak, hogy kisütés előtt a bodagokat egyik felükön kenje meg sódaros tejföllel (só, bors, fokhagyma), ragasszon egymáshoz kettőt, és úgy süsse ki. A vendégek el sem mennek, de ha el is mennek, nyitásra (kisülésre) visszajönnek.

A megfejtést M, vagyis Miklós adta Sankt Antonban (M jóvoltából nem csak sí- hanem vacsorázó paradicsom is): a sódar persze sonka, a bodag krumplis tészta. Sankt Antonból a visszaúton március 16-án a már megtisztított és mindkét irányban járható M1-es autópályán a hatórás álldogállás a kamionok között még biztosított egy lehetőséget a mesebeli bodagillat fetisizálására, képzeletben mentőexpedició jött kosárkában terítő alatt friss bodaggal. De csak a hírek jöttek, hogy 100%.

Az utolsó helyszín Káptalantóti, ahol ma a kipróbálom: hajában fótt krumplit áttörök, liszttel, libazsírral tojással kigyúrom, egyik felét medvehagymával megszórom, tejfölös sódarral összeragasztom és kisütöm. Ha jól sikerül lesz az iFben nemsokára. De melyik sört ajánlanátok hozzá? Először megpróbálkozom egy palóc IPA-val bagy az Anonimus-szal (IBU 100. Gyertek az iFbe! 
_

A felszolgáló lány

A kávéházi koncertet nem mi találtuk fel. Bach világi műveit a Zimmermann kávéházban mutatták be, ezt a képet pedig az impresszionista Edouard Manet 1878-80-ban festette (The Waitress). A képen az újdonság nem az, hogy zenélnek a söröző-kávéházban, hanem az, hogy felszolgálólány viszi ki a sört a kedves vendégnek.

Manet belekezdett egy kávéházi képbe (Cafe-concert at the Reichshoffen) de munka közben kétfelé vágta a vásznat, onnantól a két rész külön életet élt. A másik képen (At the Café Concert) a nyüzsgő sörözőben zenét hallgatók fásult, szenvtelen arca közvetíti az elidegenedést és magányosságot. Másfél évszázad múlva a Ráday utcában az elidegenedést és magányosságot néha(!) tapasztaljuk. Ilyenkor az időjárást okoljuk és  persze a válságot. (A külföldet általában nem bántjuk, végül is a jazzt nem nálunk találták fel, még ha nagyon szépen csináljuk is. Különben is részben külföldieket látunk vendégül, ők nyitottabbak manapság). Szomorú látni a fásult arcokat, de ők már az utcáról sem néznek rá a koncertre: szerencsére a kevés benti közönség ilyenkor is lelkes, az iFben Manet nem találna modelt fásultságra.

Felszolgálólányokat, finom sört, jó koncertet találna. Gyertek az iFbe!

_

Keserűség mérő

Nem az utcai változatra gondolok, amit a jelzőlámpára lehetne szerelni és kimutatná hol tartunk keserűségben. (Ezek szerint nem azt írom amire gondolok? Lehetetlen. Azon gondolkodok, (miközben nem), hogy mennyit mérne Pesten a keserűségmérő, és tikosítanák-e 83 és fél évre az adatait. De vissza ahhoz amit gondolok).

Van a sör keserűségének is mérőszáma, sőt kettő is, az EBU és az IBU. Az újszülöttnek minden vicc új, nekem ez tegnapig új lett volna, amikor is a Bors Sörfőzde Anonymus-át kézbe vettem és megtudtam, hogy az bizony IBU 100. Utánanéztem, először érzékszervileg, ma meg az interneten, a google első öt találata között. Az első módszer tudományos, ezt ajánlom mindenkinek. A második is lehetne az, de a google első oldalán főleg wikipedia van: azt csak egyes cigányságkutatók tekintik forrásértékűnek. Szóval az eredmény: W_h × AA% × U_aa ⁄ ( V_w × 1.34 ) 

Az 1.34-től kicsit elbizonytalanodtam, a magyarázat sem nyugtatott meg teljesen. Mindenestre az Anonymus-t, ami IBU 100, nagyon keserűnek éreztem. A 100 egyébként a legkeserűbb IPA-k értéke, egy könnyű sör IBU-ja 5-10, az ír sötétek 25-60.

Az IPA: A 18. században George Hodgson a Bow Brewery-ben rájött, hogy az Indiába -export cikkek híján- üresen utazó hajókon sört lehetne exportálni. Készített egy egyszerű, erős, duplán komlózott sört, amelyik bírta a szállítást. 18 hónapos hitelt is adott a kereskedőknek. Népszerű lett a kinti angolok között a söre az Indian Pale Ale vagyis IPA. (Indiában a körülmények nem voltak alkalmasak sörfőzésre).

Az iFben már két IPA-t is lehet kóstolni (ha valaki eleget jár és kerül a csapra Dunakanyar) a Széles & Széles Sörfőzde Dunakanyar-ja és a Bors Anonymus-a. Gyertek!

_

A tejút fénye árnyékot vet

Pintér József plakátja

Kérdés, hogy mi tette az ősvalakit emberré. Legutóbb a tüzhasználatról olvastam: a meleg étel jobb energiabevitel, mint a nyers, több ideje maradt az ősembernek újságot olvasni (bár attól valószínúleg az ellenkezője történt volna, elmegy a kedve a kultúra elindításától), gondolkodni az élet dolgain.  De ehhez mit szóltok? Éjjel fényszennyezés mentes réteken heverészve az eget bámulta. Nyilván ezt tette, az éjszakai ég ugyanis gyönyörű, ezt tudnia kellett, meg fel is tűnik. Ráadásul nagyom más mint a nappali világ (nem a sötét-világosra gondolok): szabályos és (nagyrészt) állandó, ha változik is, azt nagyon szabályosan teszi. (Még a meteorozós ősember is rájöhetett szabályosságokra, mint a meteorrajok évenkénti visszatérése pl.) Nem volt ujság, nem volt keresztrejtvény sem, de ezt a szabályosságot ki lehetett figyelni. Dumálni is kellet róla, mert csak a nagypapa és a annak a nagypapájának a feljegyzéseit összehasonlítva lehet rájönni a földtengely, vagy a tavaszpont vándorlására. Ha legalább egy binokulárja lett volna, vagy tudott volna zoom-olni, óragépezni és két és fél órásat exponálni a szemével! Hamarabb feltalálták volna az absztrakt festészetet.

Az égi rejtvényfejtés tette a jó embert (meg a matek és a történet mesélés). Rá kell csak nézni a mai csillagászokra és fényképeikre: például Éder Iván, aki éppen kiállít az iFben. Megint a szöszmötölés: nagyítgatni, rövidebbet-hosszabbat exponálni, színhőmérsékletet és még mi mindent állítgatni, a felvételeket összeadni, korrigálni stb, és máris a NASA napi csillagszati képe a felvétel. De mikor alszik a csillagász?

Szóval ha nem mentek Namíbiába (az Atacamába, a Sinaira, a Bakonyba), ahol fényszennyezett világunkban is árnyékot vet tejút fénye, akkor gyertek az iFbe. A képeken láthatjátok milyen (ott) az ég, ha ilyen műszerrel és ezzel a rajongással figyelik mint Iván  és a többi profi amatőr.

_

Az elnök és a puli

A Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét keresi
Göncz Árpád és a Hofi (Fotó: MTI Archív)

Kéne egy csapat, mondja Minarik mosodás. Egyetértek, bár esetemben egy helyről (is) szó van. De mi teszi a helyet? Ha izomból nekiugranak, magvalósul a disneylandes őrület, páncélos pincérek szolgálnak fel aluminium kardon nyers húsokat, vagy a helyen, a hely romlására vídia csávót alakító főnökök sármos bohócokkal elnököset játszanak. Egy közhellyel beljebb vagyunk a helyépítés útján (megint: is), ha azt mondjuk: változz meg, légy ami vagy, (a hely legyen az, ami). (Nehéz dolog, paradoxon gyanús: ad 1, ha ez én vagyok, miért gondolom, hogy ez itt nyilván nem én vagyok, ad 2, ha nem én vagyok, akkor ez itt mégis ki)?

Inkább egy példa. Még Morzsi pulival jártuk a Budai hegyeket amikor egy néptelen tavaszi napon a János hegyen idős férfival találkoztunk. A járásán, az arcán... látszott a tény: élvezi a magányos sétát, más nem érdekli. (Ritka az ilyen, a telefonálós, zenehallgatós, gyerekkel-párjával veszekedős-édelgős azonnal kiesik pl.) Ránk köszönt és ment is tovább. Hasonlított az elnökre. Távolabb találkoztunk egy fülhallgatóval telefonáló öltönyössel, még lejjebb egy járó motorú terepjáróval. Összegezve: kedves, természet kedvelő bácsi, természet romboló, mindenbe belerondító üzletemberek. A puliról, (aki a bácsihoz hasonlóan a sétával volt kizárólag elfoglalva), eszembe jutott a másik (két) elnök, aki a biztonságiak törekvése dacára beszuszakolta magát az alkoholista író mellé a kocsma különtermébe a hosszú padra. Hurrá, találkoztam az elnökkel, aki önmaga volt, vagyis sétáló bácsi. Sőt, az elnök önmaga, ha sétál, ha a szőnyegre esett plecsnit keresi, reméljük mindig és még sokáig. 

De mi legyen az iF-fel kolera idején? Minden esetre gyertek, az élő zene, a kadarka és a kadarkás, és még sok minden az ami!

_

Szöszmötöl

Ocztos Pista fényképpel szöszmötöl

Beszélgettem a Fuga webrádióban mindenféle okosságokról a Ránki Julival és Kiss Imrével, utóbbi az MKVM (vendéglátóipari múzeum) igazgatója. Rádiós szereplésemnek volt ám viszhangja: Áron és Miki láttak(!) a Fuga Rádióban és bejöttek az iFbe, megkérdezni mit csináltam ott. Már megérte az egész. (A Fuga egy izgalmas komplexum, nagy ablakokkal a kihalt, háborús Petőfi Sándor utcára. A riporterek és alanyaik munkavédelmi fejhallgatóban az ablakban beszélgetnek, a technikus kütyüjeiről kintről is leolvasható a beszélgetés hőfoka. Ugyanitt építészet, zene, irodalom.)  

Jót beszélgettünk, bár a vendéglátás nagy problémáit nem sikerült megoldani. Viszont szóba jött a az iF kávésüti receptje, a kultúra válsága és az a kérdés, mi a közös a vendéglátásban, a sémi filológiában és a matematikában. A bölcsészek persze azonnal tudták a választ és azt a jól kitárgyalták, (Juli magyar-francia szakos volt, Imre sémi filológus), nekem csak később esett le a tantusz, most fog csörreni. A szöszmötölés, ahogy Kópé barátom mondja. Ha az ember olyan (és olyannak jó lenni) akkor jól el tud szöszmötölni, receptekkel, szavakkal, mondatokkal vagy akár topológikus sokaságokkal. Csak a midennapok ne lennének ilyen kiábránditóak.

A gyömbéres kávésüti masszáját mindenestre 40 dkg lisztből, 30 dkg vajból, egy tojás sárgájából gyúrjuk (meg kell fagyasztani a hurkát, hogy szeletelni lehessen). Szöszmötölni a gyömbérrel, cukorral és a nagyszemű sóval lehet, az adja az izgalmat.

Halgassatok Fuga Rádiót és gyertek az iFbe.

_

kb 720 (vagy 175) ebédmenü választható naponta

Ezt azoknak is írom, akik úgy emlékeznek, jók voltak matekból, a gyerek meg tanulja meg a binomiális tételt, azzal lehet csajozni. Meg azoknak, akik hozzám hasonlóan utálják, ha ahelyett, hogy hoznák az ebédet, választások elé állítják, kérdések formájában. Meg az egész katyvasz ellen és mellet. 

Szóval szeretnek(szerettek?) nálunk menüzni, el is határoztuk, hogy kitalálunk valami jobbat (mást). Ennek az lett megoldása, hogy a M.E.ester Marton Endre sütött paradicsomos tortillát és mindenféle pácolt húsokkal (meggyes sörben pácolttal pl.) meg zöldégekkel megtöltötte, szépen feldíszítette mártással és elégedetten megettük, hogy megvan, ez lesz. Minden nap. De, hogy ne legyen uncsi, lehessen azért választani, lesz három féle hús, kétféle szósz, kétféle zöldség, ja és vega. És lesz kétféle leves (ez változik, de mindennnap kettő, egy vega, egy hússal) és palacsinta, mondjuk három féle. Variáció, vágja rá Steimann a jó tanuló: 2 leves, 4 töltelék (vega is) 2 zöldség, 3 mártás, 3 palacsinta az 144. Na ja, de ha a vega következetes, akkor a vega leves a vega burritoval megy csak, tehát nem tiszta variáció: 90. De nem is kell mindent kérni, minden választáshoz adjunk egyet (nem kéri), így 720. Ebben benne van az is, hogy nem kér semmit, ők vannak a legtöbben. Van aki be is jön, marad a 719 helyett a 720 (az eggyel előző közbevetés nem áll, én pl. képes vagyok zöldéglevest és csirkés burritot kérni).

Utólagos beszúrás: persze, hogy elszámoltam, a burrito-t senki sem fogja tészta nélül kérni  stb. Újabb számításunk szerint 25 féle burrito 2x4x3+1=25 és 2x3+1=7 leves+palacsinta variálva 175 összesen. Erre persze a Juci ma kétféle levest kért ebédre. Az élet bonyolutabb. Ani szakács meg  azt állapította meg, hogy ha kitálalt hét féle burritot, maga sem tudja, melyik mi és kinek.
 

A pincér találékonyságán múlik, hány kérdéssel tudja eldönteni, melyiket a 720-ból (175-ből). Jó esetben egy: ajánl valamit, és azt a kedves vendég elfogadja. (Ez a stratégia akár 720 kérdésig is elmehet, de addigra már nem adunk menüt, viszont ha egyből eltalálja, akkor kisüt a nap). A kevésbé találékony pincér felteszi az unalmas kérdéseket és (igen-nem kérdések esetén log720  lenne, (kettes alapú logaritmus, felső egész rész) így (melyik mártás stb) 5. (Steinmann megjegyezné, hogy ha nem fontos, hogy eldöntendő kérdést tegyünk fel, egy is elég: "melyiket a 720-ból"). Ha valaki mindent kér, ígérem, jól lakik ("jó" többféle értelemben is).  Mindegy, akkor még kérhet kávét (2x2x2x2x2  félét minimum).

Szóval amíg kihozzák a kaját el lehet gondolkozni, milyen szép az elemi kombinatorika (véges matematika) pl. hány féle képpen oszthatja ki Zsófi pincér (a képen) azt a bizonyos 7 különféle burrito-t a 7 vendég között úgy, hogy senki ne azt kapja meg amit kért. Ha a konyhafilozófia-pszichológia jobban érdekel, akkor azon, hogy miért (vagy miért nem) érezzük komfortosabbnak a világot, ha sok közül lehet/kell választani.

megjegyzés: az első három helyes megfejtő választhat egyet a 2x2x2x2x2 féle vegrnano kávé közül, de a második kérdésre (filozófia) a Rozi filozófia egyetmista-pincér bírálja el a válaszokat!

Gyertek menüzni az iFbe!  

_

A bölcs király (Wahorn az iFben)

Van egy poénszerű mondatom, valahogy el kéne jutni odáigig. Addig szóba lehet hozni, hogy a király bölcs, benne volt a Bizottságban, megjárta Amerikát is, most meg Mezőszemerén él. Pertuban van népével, együtt muzsikál legjobbjaival. Ilyenkor több hangszert is fúj egyszerre, a dallam és az együttes zenélés öröme átragad a hallgatóságra. Szép a zene, a nép boldog, a király tekintete elárulja (de ki is mondja ha kérdik), szeretne úgy élni, hogy csak zenélni kelljen egy kocsmasarokban.

Nem csak zenél, hiszen festő, képzőművész. Januárban kiállítja a temést az iFben. Képein  mulatságosan wahornizált rajzú figurák pózolnak, beszélnek, mint az egyszerű nép fiai-lányai. Davidnak, az amerikai akcentusu (talán) litván muzsikusnak, aki a szövegeket nem igen értette a képek mint absztrakt (konkrét, non figuratív, meditatív) alkotások tetszettek. A színek és formák a hatnak a mulatságosan bölcs bemondások nélkül is. 

De a bölcs sem tud mindent, éjjel az ágyból meztelenül, de cowboy kalapban, barackszín pisztollyal kezében szalad az ajtóhoz, hogy megtudja "ki a lófasz motoszkál odakinn má". (Hogy került a fejére a kalap és hova lett a hálóing? Biztos átöltözött a sétához.) 

Mint azt a király sokszor találóan kifejti, az idő múlik, az egészség és a képességek romlanak. Szívből át tudom érezni az apróka vásznon megfestett eseményt: amit a legkisebb királyfi megpróbáltatásai során elmulasztott, mert rohanni kellett az megfelelni az élet számos kihívásának a bölcs király megteszi: megnézi a lány fenekét.  

_