2014. július 25.

Jazzdekor



Jancsó Márton és Fekete Trombitása, rokonok és kézműves sörök

Azt, hogy valami nincs rendben, azt tudom. Az 
általánosban még minden rendben volt, minket nem érdekelt Rákosi pajtás, kövér elvtársat meg nem ismertünk még. Senki sem akarta az osztályban, hogy másképp legyen, csak legyünk 16, majd mi osztjuk a kokit  és csajok is komolyan vesznek. Aztán elmúlt a 16, a csajokkal mégsem oldódott meg, sőt. Kiderült más is, hogy pl. a párhuzamossági axiómával baj van. Ez katartikus élmény volt, a baj ellen való, szemben a rendőri intézkedésekkel, amivel baj látszott lenni.

Mostanra a baj már nem csak valahol látszik, inkább mindenütt. Kivéve a párhuzamaossági axiómát. De a párhuzamossági axiómán, és a nagy kromatikus számokon is túl vannak konkrét kezelhető bajok. Miért nincs mindig tele vendéggel az iF? Ha a látványban gondolkozó alkotóval beszélek erről, akkor hamar előkerül egy megoldás: kell valami az iFbe, ami látványos, érdekes, és ráutal arra, ami meghatározó a kávézó-vendéglőben, amiről messzeföldön ismerik: az élő (a baj ellen való) jazz. A valami a kanapé fölé kerülne, és ha a többi dolgot hozzá hangoljuk(!) elmúlik a baj. Jancsó Marci látványban gondolkodó alkotó, tehetséges, szorgalmas szép és igényes dolgok kerülnek ki a műhelyéből. Emlékszünk még az iFben kiállított aprólékos, precíz kézi technikával készült rajzaira, henger belső falára rajzolt lakására. Most az aprólékos munkát, a szeletelést számolni kellettt, de maradt dolog a számítógépes munkán túl is. 

Hamarosan 3d animációban fb üzenetben megérkezett a trombitás, a 2 és fél d-és fogható változathoz még küzdöttünk a lézerkivitelezőkkel.

Mára (múlt hétre) itt van a kanapé fölött. Bár fél d még hiányzik, hogy "olyan" legyen minden, de két és fél lépéssel beljebb vagyunk. Nekünk felhasználóknak: zenészeknek, vendégeknek és dolgozóknak tetszik. Gyertek el, maradni fogtok, és van sör is!
_

  

2014. július 8.

Téli Utazás


Egy 19. századi vándor trombitás jegyzetfüzete az utazás első állomása. Ha hinni kell egy versciklus címének, a trombitás halála után előkerült füzet feljegyzéseiből születtek a költő, Wilhelm Müller versei. Az utazás következő nagyállomása Franz Schubert dalciklusa, aki 27 évesen, halálos betegen írta át énekhangra és zongorára a verseket. Ekkor már végleg tél volt Franz lelkében. 

De ki utazik itt? Talán maga a tél, lélektől lélekig. Télen sokan Schubert dalait hallgatják.  Beleszövik saját zenéjükbe, Mahler és Britten például, éneklik, mint Dieskau egész életében, vagy áthangszerelik saját világukba, mint Juhász Gábor.  Mindannyiunkhoz betér a tél, ezért ismerősek a dalok. Ismerősek annak aki hallotta a dalokat, de még annak is aki csak találkozott olyannal, aki hallotta őket. 

A jazz legfontosabb alapanyaga a dal, mondja Juhász Gábor. Stílusosan Schubert Songbook-nak nevezi ezt az alapanyagot és átemel néhányat a jazz világába. Az elkészülteket két változatban meg is hangszerelte:  trióra és szóló gitárra. Mind a két változatból meghallgathatjuk az eddig elkészülteket az iFben: július 15-én a triót Szalai Péterrel és Kovács Zoltánnal, két hét múlva pedig a szóló változatot looperes gitáron a szerző előadásban.

Gyertek meghallgatni!
Bús, holdfényszõtte árnyék,
Mely mindig vélem jön
Csak hómezõkön járnék,
Ott messze, messze fönn.

Závodszky Zoltán fordítása
_