 |
| Kalocsai Richárd fotója |
Volt idő, amikor az "amerikai" jelzőként azt jelentette mint ma a "király". Veszélybe került azóta amerika dobozi királysága. Furcsa dolog ez (akkoriban a hatalommal szembeni lázadás okán dacból királyítottuk amerikát, ma meg hasonló helyzetben a zene alapú társadalom helyett mi jár az eszünkben...) de a Hodek Quartet koncertje szempontjából pillanatnyilag ez a rezignáltság mindegy. Ugyanis jazz ügyben sem Azerbajdzsán sem Kazahsztán nem látszik fenyegetni New York királyságát. 1500 napja kelünk újabb és újabb csodákra, de az a csoda még várat magára, hogy a Bakui Jazz Élet vagy akár Abay Kunanbajev említése lázba hozza Egri Jancsit például, és úgy betranszuljon, mint tette kedden amikor Sonny Rollins keresztfiával Eric Wyattel és két fiatal tehetséggel: Hodek Dáviddal, Oláh Krisztiánnal játszott együtt az iFben.
"Én New York-i vagyok" mondta hamiskás mosollyal Jancsi "csak Pesten vagyok rezidens". És ült is oda a bőgőhöz, oldalán a 17 éves Hodek Dáviddal, aki tökéletesen érti-beszéli a New York-i angol és jazz soundot. Együtt a ritmus szekció, egész estére őrült (pontos) tempót diktálva. A másik (harmónia) oldalon Krisztián angoljáról nem sokat tudok, de zongorajátéka és zeneszeretete Hodek Dávidi kora ellenére is New Yorkosítja (a szó "király" és "New Orleans" értelmében). Ehhez képzeljünk hozzá egy fekete napszemüveges, fekete New York-i szaxofonost, akit Eric Wyatt alakít kitűnően, jazz szerető és értő tömeget, amerikai komlóval ízesített sört, Jack Daniels-t személyesen (őt Peter Fodor alakítja).
Hazafelé a taxisnak azt mondtam, vigyen a Kennedy reptérre, reggelre haza kell érnem Pestre (bár semmi kedvem hozzá). Gyertek az iFbe: amerikai (iFF you come).
_
