Tanár Urak

Szabó Gyula Mérnök Úrtól  (Műegyetem Acélszerkezetek tanszék, bárhogy hívják is most az intézményt) tanultam meg a szóösszetétel igazi (azelőtt inkább alárendeltségi érzést kiváltó) értelmét: az igazságos és szigorú, független, odafigyelő, kedves humorú… szóval a Tanár Úr (Tanár Bácsi) jelentést.

Pedig (remélem) mindenki életében megjelent és megjelenik egy Tanár Úr. Esetemben a Kavics (Tanár Úr megszólítást akkor nem használtuk) Ági néni (tudom Tanárnő) a szomszéd osztályban a Bácsi. Sajnos az iskolák nem azért vannak, hogy Tanár Urak figyeljenek ránk és tanítsanak, ritka madár az, de szerencsére nem kihaló fajta. 

Gáspár Karcsi, aki Josef Ralt (rajz) Tanár Úr iF-beli kiállítás megnyitóján zongorázott triójával, mondta, hogy a megnyitót volt Vörösmarty-s osztályfőnöke Kersztúri József tartja. Az iskolát nem , de a Tanár Urat szerette. Véletlenül ott volt Tojás gimnazista is (Horváth Gábor,  szintén zongora) szintén Kersztúri tanítvány. Keresztúri Tanár Úr dráma pedagógus, (nem zongora) de ebből is látszik, hogy a jó tanár nem megtanítja, hanem.. mondjuk odafigyel. 

Nem tudtam másképp látni a megnyitót, mint egy kávéház órát. Az óra-vázlatot itt elovashatjátok:

JAZZ SKETCH, Jozef Ralt kiállítás (Live jazz: Károly Gáspár trió)

Hogy kerül a csizma az asztalra?

Ismerkedésünk története + Gáspár Karcsi is tanítványom volt…

Kiállításnyitó egy kávéházban… Szokatlan, mégis…

Krúdy Gyula: Mit csinál hát az igazi demokrata a régi Pesten, ha gyalogos sétáiban néha meg-megáll? Bemegy a kávéházba, ama bizonyos pikoló kávé mellé, amely kávéscsészének a mindenkori asztalon való megjelenése: mutatta a pesti polgár életét, sorsát, politikai pártállását... Ez a pikoló kávé hírt adott a polgár vérmérsékletéről, aszerint, hogy mely kávéházban és mikor fogyasztotta el őt: az ebéd utáni, »Abbázia« kávéházban lehörpintett feketekávé azt mutatja, hogy a polgárnak városfelforgatási tervei vannak... Megint csak más jelentősége van annak a pikoló kávénak, amelyet a polgár a »Schön« kávéházban (az egykori Váci körúton) fogyaszt el, ahol női zenekar nemzetiszínű szalagos művésznői dobolnak, zongoráznak és a nagydobot durrogtatják. (Ez a pikáns zenekar volt a jazzband őse Pesten, és Schön bácsi kávéházából a zenekari hölgyek csak akkor maradtak el, ha oltár elé vezette őket valamely zenekedvelő vendég.) ... Más szimbóluma van a pikolónak a tőzsde környékén, és más az éjszakai »New York« kávéházban... Végeredményben azt lehetne mondani, hogy a régi pesti polgártól csak azt kellett megkérdezni, hogy melyik kávéházba címezteti a leveleit, hogy az ember percek alatt tisztában legyen a polgár társaságával, világfelfogásával, eszmekörével.

Josef Ralt a Ráday utca 19-be kéri most a leveleit. Ráday Gedeon tudvalevően híres költő és még híresebb műgyűjtő volt, ma is itt lebeg szelleme, de legalábbis gyűjtő szenvedélye, miszerint jöjjön minden, ami figyelemre méltó lehet, minden, ami értékes. Az utca neve azokban az időkben, amikor még a kávéházak a társasági élet, a társadalmi létezés meghatározó helyszínei voltak Schorokscharer gasse volt, a végén tanyáztak a borárusok… A Horthy Miklós híd még sehol… És hogy a feketelevest honnan szerezték be a kávésok, talán csak a mindentudó Saly Noémi mondhatja meg, ha van ideje egy kicsit kinézni Krúdy-kutatásaiból a Vendéglátóipari Múzeum ablakán...

Ráday Gedeon: Egynéhány fabulák (rész szerént szabadon fordítva, rész szerént eredetiek) 1. A mezei prücsök (La Fontaine után.)

Nyáron által egy prücsköcske
Énekelt megszűnés nélkűl;
A mord tél belép azonban,
Hát nincs semmi takarmánya
A szegény kis muzsikásnak,
Melylyel télben tengődhetne.
Mit csináljon? Ő koldulni
Szégyenl menni; de meghalni
Sem akarna nyomorúltan.
Gondolkodik. Elmegy végre
A hangyához kölcsön kérni
S esküvéssel megigéri,
Hogy megadja jövő nyáron
A kölcsönt interessével.
Hogy a hangya kölcsön adjon,
Az ő néki nem szokása,
Mely hibái közt legkisebb.
Mondja hát rémítő szóval
A szegény kölcsönkérőnek:
Mit csináltál te a nyáron,
Mikor én élést gyüjtöttem
S még az éjt is nappá tettem?

   Felel amaz félénk hanggal:
Én megvallom szégyenemre,
Éjjel-nappal énekeltem.

   «Éjjel-nappal énekeltél?
Most hát, kérlek, nosza, tánczolj!...» 

Tanulság: ennyit a toleranciáról…

JAZZ SCETCH – hirdeti a meghívó… Próbáljuk meg lefordítani… Zenés karcolat? Jazz-vázlat? Jazz-es vonalak? A fordítás mindig zűrös… A kompjuter így fordítja le magyarra Josef rövid bemutatkozását:

„Körülbelül Josef Ralt

Ezért inkább dolgozni körkörös módon, mindig jön vissza, hogy az azonos tárgykörben, amely lehetővé teszi a narratív kibontakozni a munka előrehaladtával az egyszerű intial vázlatok egészen a kész work. At bizonyos ponton az út mentén próbálom elveszítem a tapadás és kontroll, és lehetővé teszi a mű érvényesülni meg nekem, mint egy közepes.”

Érzitek a szöveg mágiáját? Út, tapadás és kontroll… A barlangrajzok, a vadásztáncok naiv világképe. A művészetek ősi együttélése a vágyban, a hitben, miszerint a világunk, a világunkat irányító erők befolyásolhatók, hallgatnak ránk, vigyázzák lépteinket… Csak el kell kapni a teremtés pillanatát, csak el kell lesni a teremtő kézmozdulatát, csak kellj fel és járj… Csak ülj le, igyál egy kávét, és közben lazán figyelj…

Kifordult a világ a tengelyéből… A farok csóválja a kígyót? A jazz ritmusára jár a kezed, druszám? Ecsettel, tollal, szénnel kíséred a zenét?

Ha tudnék, most énekelni kezdenék: 

Fizetek, főúr! Volt egy feketém, és egy életem, amit elrontottam én. Sietek főúr, nincs már sok időm, talán ma éjszaka, kit várok, értem jön…

A New York kávéházban egyszer szociális érzékenységből alkalmaztak egy tönkrement arisztokratát, név szerint Walburg Ernőt, az ő megszólítása volt eleinte… És nem csak a főúri származás miatt, hanem tiszteletből, mivel szemébe tudott nevetni a sorsnak…

Asszociációs játék:

• kávé…
• kép…

Kvíz:

• Ki szokott kávézni? 
• Mikor?
• Hol?
• Miért?
• Ki szokott firkálni, rajzolgatni, miközben figyel?
• Mit idéz fel benned a kávé illata?
• Le tudnád rajzolni képzeletben?

Visszatérve a meghívóra: Egy fiatalember veri a tam-tamot, egy Lenin-fejű fickó (?) a háttérben figyel, baloldalon egy posztamensen egy légies alak, Vera Muhina Moszfilmes szocreálja absztraktba oltva, sarló és kalapács, golgotai kereszt… 

Vörösmarty szavai:

Minden országot bejártam,
Minden messze tartományt,
S aki álmaimban él,
A dicsőt, az égi szépet
Semmi földön nem találtam.
Most mint elkapott levél,
Kit süvöltve hord a szél,
Nyugtalan vagyok magamban,
Örömemben, bánatomban,
S lelkem vágy szárnyára kél.

Josef képei utazások, még ha kávéházi homályban is, de utazások. Testtől testig, lélektől lélekig, múltból a jövőbe és vissza, mert a jelen illanékony, mint a régi kávéházakban a szivar füstje…

Josef skiccei ihletet adnak, kényszerítenek, hogy elmerengjek a dolgok értelmén:

Latte di Macchiato

Josef Ralt, 

az álhülye Macco, 

Arlecchino őse,

oly sok bolond 

rokona,ismerőse 

kémleli szemét

a Kávéját Élvező Nőnek,

és két sajtos stangli

között a sarokban

a Ráday utcába skicceli

térbeli álmait.

Mozdul a test, 

sercen a toll,

percet perc után varázsol,

keresztre feszíti 

a huncut időt,

modelljei fausti görcse

lassan enged, kiold.

Méltóságos Krúdy Gyula író úr 

keze nyugszik kezén, 

és eisteini mosollyal arcukon 

hullámosítják az időt,

előkapják hangszerüket 

és pengetik az elmúlás húrjait.

Érzem a perc illatát: 

testszagot gőzöl,

látom a pillanat színeit:

barna mélabút áraszt 

és fehéres fényt, 

a vörös izgalmat 

váltja sárga félsz, 

és mindent elönt 

a kék emlékezés…

Lányok és fiúk ülnek a széken,

s a halk jazz csöndjében remélnek:

boldog szerelmet, házat kerttel,

hosszú békés öregkort –

még egy finom habos korty…

Keresztúry József verse 

Az órát a vázlat alapján Josef Ralt kiállításának megnyitóján az iF kávézóban 2015 május 23-án tartotta Keresztúry tanár úr.

Josef Ralt Live at iF

Néhány hónappal ezelőtt jött be Josef Ralt először az iFbe. Gáspár Karcsiék zenéltek. Josef a saláta után, a második sör közben egyszer csak előszedte a hátizsákból papírtömböt, a papírtömb szétszedő piculát, a vízfestékes dobozokat, ecseteket, kis edénykéjébe vizet tett, és  ha hiszed ha nem, a jazz ritmusára himbálózva festeni kezdett. Ahány szám, annyi kép.

Ezentúl már az iF nem lesz ugyanolyan, mint Ralt előtt volt. Természettudományosan ez nem mélyértelmű, megjegyzésre sem érdemes trivialitás. Filozófiailag már a régi görögök is megfogalmazták, általánosabban. Blogilag azt jelenti, hogy  a pestiek így beszélgetnek azon az egy hónappal ezőtti időponton túl: 

"-Láttad már azt a pasit, aki kávéházi asztaloknál tök jó képeket fest pillanatok alatt? -Arra gondolsz, aki az iFben a Barczáról azt a képet festette, amin hallatszott a bőgőzés?  Persze, de azt tudod, hogy két kézzel is tud dolgozni egyszerre? -Na ne már! -Én már láttam a Mai Manóban is, órákig csak festi a kávézós-lap-topozós képeket!" stb.

Az iFben most kiállítása van. Rhythmic Musing- Jazz and Sketch. Tessék megfejteni a szójátékot, ha nem megy (vagy ha sikerül), akkor eljönni és megnézni a képeket. A helyszínen könnyen adódik-igazolódik a megfejtés. A képek egyútt, bekeretezve, tematikusan elrendezve még sokkal hatásosabbak. Jó látni: a közbeszerzéseken túl van egy színes világ amire érdemes (lenne) odafigyelni. (A közbeszerzésesre meg nem érdemes annyira). 

Gyetrek az iFbe, előbb-utóbb találkoztok "a pasival, aki fest"

. Live painting show- alkalmanként. Különleges (jó) sörök és vargnano kávé mindenképpen lesz.

_   

Három tehetséges, fiatal zongorista

Oláh Kálmán mesélte a minap, hogy idén három fiatal, tehetséges, magyar zongorista is bejutott a Montreaux-i jazz verseny szóló zongora kategóriájában a tizes döntőbe. Több száz induló közül válogattak, mint minden évben. Gayer Mátyás, Oláh Krisztián és Tálas Áron a bizonyos három. 

Később Sárik Petivel is beszéltem erről, ő mondta, hogy volt már ilyen. Namost nem mindegy, hogy milyen sorrendben mesélünk. Legyen időrendben:

1978-ban a Kalisz-i Jazz Zongoraverseny döntőjébe három fiatal, tehetséges magyar zongorista is eljutott: Füsti Balogh Gábor, Pleszkán Frigyes, és Gárdonyi László. Kalisz Lengyelországban van, ahol a jazz a szabadáság iránti vágy megnyilvánulásaként fejlődött, nagyon népszerű és sikeres volt. Pont a szabadság érzés miatt a mai Montreaux-i versenynél talán még fontosabb hely volt akkoriban Kalisz, (Krakkó, Varsó és a Jazz Jamborie-k). 

A repülőn (IL 18 propelles, így mondja a legenda és a Maloschik Robi) Füsti Balogh Gábor olyan cigányos-kihívó ugratásként megjegyezte, hogy másoknak nem is kellene jönni a versenyre, azt úgyis ő nyeri. Így is lett, Pleszkán második, Gárdonyi negyedik lett. Később 1991-ben Oláh Kálmán is megnyerte ezt a versenyt, akkor már Mieczysław Kosz zongora verseny volt a neve, az alig harmincévesen meghalt nagy tehetségű zongorista emlékére. Sajnos, de már van Füsti Balogh Gábor verseny is és Frici sincs már köztünk. Érdekes a történeteiket megismerni vagy a youtube-on keresgélni a neveket.

Így megy ez. Idén nyáron három fiatal, tehetséges, magyar zongorista indul Montreaux-be. Sok sikert kívánunk. Véletlen (?), hogy a napokban mind a hárman koncerteztek az iFben. Nem véletlen, hanem a tehetség és a szorgalom együtt tette, mind a három koncert nagyon jó volt. 37 év múlva kisebb jazztörténeti eseménynek számít majd. Valahogy így kezdődik majd akkor a beszámoló (bármi lesz is, jazz lesz):

Idén (2052-ben) három fiatal, tehetséges, magyar zongorista is bejutott...de volt már ilyen..

Gyertek az iFbe, van sör és jazztörténet is.

_

A LEGJOBB JAZZ SZÓL A KRIMÓBAN

Annyira tetszett ez a mondás, hogy ezzel kezdem, meg azzal, hogy ki mondta és hol.

"A legjobb jazz szól a krimóban! -Mondd mégegyszer lsz! - A legjobb jazz szól a krimóban!" Vincze Pali tanár úr a Relax zenekarcsalád front billentyűse súgta oda nekem a könyöklőnél, (mint "krimó" említődik a helyszin, de értitek!) azon az estén, amikor Juhász Gábor tanár úr gitározott, Csuhaj Barna Tibor tanár úr bőgőzött és Geröly Tamás tanár bácsi  (ha én Gyuri bácsi vagyok neki, ő Tomi bácsi a blognak: nna) dobolt az iF "szinpadán". Olyan elégedett arccal súgta ezt a Pali, amit nem tudok leírni, inkább ide biggyesztek egy fényképet. 

"Ez a Giant Steps Coltrane-től. Nagyon nehéz játszani, olyan akkord átmenetek vannak benne. (Ezt nem értem, de bólogatok nagyokat és a poliéderek Betti számaira gondolok, azokkal sem könnyű improvizálni). Fantasztikus a Gábor szólója. Ezt tanítják a tanár urak, jól esik itt szabadon szárnyalni". 

Tegnap Tomi bácsi ugyanígy mondta egy sör és Ajtai Peti (még nem tanár úr) mellett: "tanítjuk, kell hogy formában legyünk. Nagy érzés így játszani, a Gabi brillírozik, a Tibi tökéletesen hozza amit hozni kell..."

Azt figyeltem meg, hogy amikor egy-egy "habkönnyű sztenderd" (Gadó Gábor meghatározása) kerül sorra a műsorban akkor lesz igazán felszabadult a hangulat és árad az iFben a boldogsághormon. Javítok, akkor is, meg máskor, amikor "úgy" jön össze, amikor a jazz angyal száll a zenekar felett. Mégegyszer hivatkozok a képre. Köszönjük Juhász-Csuhaj-Geröly trió!

Gyertek az iFbe, mindennap élő zene, sörrel-borral, jó vacsorával!

(A képeken Vincze Pál, Juhász Gábor, Geröly Tamás és Csuhaj Barna Tibor, őt a kivetítön lehet csak látni és az iF)

_

JAZZ ÜNNEP és HOMOKVÁR

Halper László írása

A zenekarommal idén ismét – ezzel szinte hagyományt teremtve - az IF Kávézóban ünnepeltük a Nemzetközi Jazz Napot. Tavaly a Band of Gypsys AllStar nevű sextettel, idén a Halper-Hendrix Experiment nevű formációval játszottunk a Ráday utcai jazz-kávézóban. Ebben a formációban Csanyi Zoltán játszik billentyűs hangszereken, Kollmann Gábor szaxofonozik, Hajas László dobol, és Kosztyu Zsolt basszusgitározik.  Természetesen ezen az estén is Jimi Hendrix számok jazz-feldolgozásait játszottuk, de a közönséget, és saját magunkat is meglepve eljátszottuk a Castle made of Sand című Hendrix kompozíciót, aminek kottáival a koncert szünetében leptem meg a zenekar tagjait. 

Bízom benne, hogy ezt a szép hagyományt folytatva jövőre is az IF Kávézóban ünnepelhetjük meg a jazz napját. Addig is Isten éltesse a Jazzt, és a jazz-szerető embereket!

Megjegyzés: gyertek az iFbe, tovább építjük-szépítjük a homokvárat! Van ajtaja is, sörcsap is, szól a jazz, jönni kell!(hofiF)

_